Ha átballagunk a körmendi Batthyány kastély kissé szoc. reálba hajló, a legkevésbé sem míves betontálcákkal fedett udvarán, a Batthyány Strattmann házaspár életnagyságú képei mellett a kápolnába jutunk.

Most ne tessék romantikusan megbúvó kis építményre gondolni, ahová hűvös hajnalokon gróf- vagy hercegkisasszonyok lopakodhattak légyottra! Ha bejutunk a ronda alumínium rángatóval ellátott üvegajtón egy kerek alapterületű, kétemeletnyi magas helyiségbe - az északnyugati toronyba érkezünk.

Egy időben napi rendszerességgel szentmise zajlott a falak között. Itt állt, útja végén, a boldog emlékezetű hercegorvos ravatala is csaknem kilencven esztendeje. Az oltár helyét, egy falra festett, a kígyó fejét eltaposó, Mária képe és az oltárt jelölő tömb mutatja.

Aztán némi ágyúdörgés után a misék elmaradtak s helyettünk, egyenruhások meszes és cementes zsákokat hordtak be, nem keveset. Hogy teljes legyen a hangulat, pár méterrel odébb páncélosokat rejtettek az évszázados fák alá. Node, mint minden, ez is véget ért egyszer. A katonaság eltakarította a saját dicsőségét „Слава Советской Армии!” (A gyűröttebb homlokúak el tudják olvasni.) hirdető feliratot a kapuról.

Pár év múlva, a kerek teremben pingpong labda pattogott a kollégisták örömére. Hét végén pedig házilag szerkesztett disco-gömb forgott és az éppen időszerű melódiák rázták az ablakokat.

Ma? Ünnepélyesen kimért hang és zengő egyházi zene szűrődik az oratóriumból - ami múzeumunk utolsó kiállítóterme. (Videofilm forog a boldog herceg életéről.) Ez megalapozza a betérő hangulatát. A mennyezet aranyozott díszei pedig megadják az érzést: „Te kicsi vagy, az Úr hatalmas”. Volt csoport, akiből a Himnusz eléneklését, másikból egy közös imát váltott a hely szelleme. Ez egy ilyen hely. Hámlanak a falak? Az eredeti díszekből alig maradt? Lehet. Tán egyszer majd megújul minden? Reméljük! De a varázs itt él, ma is a Batthyány kápolnában, a körmendi múzeumban.

Éljük át együtt! Várjuk Önöket!