Amikor gróf Andrássy Gyula úgy döntött, hogy Tiszadobon kastélyt építtet, aligha gondolta, hogy a tájból markánsan kiemelkedő, a Tisza ölelésében fekvő dombhátat őelőtte már több száz évvel egy számára ismeretlen középső bronzkori falu lakói szintén kiszemelték. No, nem kastély építésére, hanem a halottaik végső nyughelyének.
Korábban erről nekünk is kevés információnk volt, ám 2011-ben, a kastély felújítási munkálataikor napvilágot látott több mint 20 sír nem hagyott kétséget afelől, hogy a Jósa András Múzeumba az 1960-as és 80-as években bekerült edények, csontok valóban egy temetőből származnak.
A középső bronzkori, első lelőhelye után Füzesabonyi kultúrának elnevezett népesség szigorú rendben helyezte nyugalomra halottait: a férfiakat jobb oldalukra, a nőket bal oldalukra fektették. Zsugorított pózban helyezték el az elhunytakat, azaz térdüket felhúzták, karjukat a mellkashoz hajlították. Az elhunyt mellé tálat, bögrét, korsót raktak, benne ételt-italt, hogy szeretteik ne szenvedjenek hiányt a hosszú túlvilági úton.
A 60 év körüli asszony lába mellett több bögre és korsó társaságában találtuk meg az árkolásokkal, besimításokkal gazdagon díszített tálat, mely a magas színvonalú bronzkori fazekasság jellegzetes szép példája.
L. Nagy Márta
Tál
Lelőhely: Tiszadob–Andrássy kastély, 10. sír, 2011
Kor: Középső bronzkor, Füzesabonyi kultúra, Kr. e. XVIII–XV. század
Gyűjtemény: Jósa András Múzeum régészeti gyűjteménye, ltsz. 2012.10.3.
Méretek: perem átmérő 23,9 cm, alj átmérő 6 cm, magasság 8,2 cm