A megye késő avar korszakának egyik legszebb darabját már 113 éve őrzi múzeumunk. Kemecsén, a Csépány-tanyán, a korábbi Szőlőskerttől délre 1905-ben folyt feltárás Sarvay János bíró birtokán. Ki volt a feltárója, nem tudjuk, alighanem épp Jósa András... A feltárt 15 sír közül mindössze kettőben találtak leleteket. Az 5. és 7.
sírban fekvőket díszövükkel temették el. Utóbbi a rangosabb: a bemutatott griffes szíjvégen kívül öt négyszögletes, négyágú indamotívummal díszített öntött bronz övveret díszítette. Az övet záró ovális csat tüskéje madárfejet formáz, a csattesten egy balra néző ragadozó látható. A szíj lelógó végét díszítő
öntött nagyszíjvégen vadászjelenetet ábrázoltak. Két ragadozó egy balra visszanéző, leroskadó őzet (?) marcangol. Az állatok alatti ferde vonalak talán a füvet mintázzák.
A közép avar korszak sokszínű, sokgyökerű – avar, onogur, szláv, szarmata, gepida, türk stb. – művészete a VIII. sz. elejére egységesül. Általánossá váltak az öntött bronzveretek, melyeket
kezdetben állatok, növények – ún. griffes-indás kör – díszítettek. Az állatábrázolások az idő előrehaladtával stilizálódtak, illetve eltűntek. A
késő avar korszak második felére már csak növényi ábrázolásokkal találkozunk.
Ez alapján a kemecsei sírt a VIII. század középső harmadában áshatták meg. Személyét, nyelvét, nép-nemzeti hovatartozását források hiányában megállapítani nem lehet. Annyi biztos, hogy harcos, nomád elődeihez képest már egy letelepült, földműveléssel foglalkozó társadalom tagja volt, mely nem csak tárgyi emlékanyagában, de vallásában, nyelvében is megindult egyfajta egységesedés felé…
Lukács József
Bronz nagyszíjvég
Lelőhely: Kemecse–Sarvay birtok, 7. sír, 1905
Kor: késő avar kor, Kr. u. VIII. század középső harmada
Gyűjtemény: Jósa András Múzeum régészeti gyűjteménye, ltsz. 64.1151.1.
Méretek: hossz 10,2 cm, szélesség 2,9 cm, vastagság 0,7 cm, 56,16 g