A kalendárium egészen a 20. század közepéig minden paraszti paraszti háztartás megbecsült tárgya, gyakran - a Biblián kívül – egyetlen nyomtatott sajtóterméke volt. Szerepe szerint alapvető, általános időmérőként funkcionált, befolyása pedig a paprikatermesztés terén sem volt elhanyagolható.

Pontos naptárat mutatott az adott évről, számon tartotta a szentek ünnepeit, a névnapokat, a gazdasági fordulókat. Időnként az asztrológia felé is tett egy kitérőt, illetve lapjain gyakran hasznos hirdetéseket közölt a környék iparosaitól, kereskedőitől.

Ahogy a növények fejlődését és a fordulópontok megállapítását más gazdasági ágazatokban is a kalendáriumon keresztül mérték, úgy a paprikatermesztés legfontosabb mérföldkövei is megtalálhatók benne.


A kezdetek előtt: varázslattal a terméshozamért

A termesztés menete rendszerint nemcsak a kalendáris ünnepek számon tartásával, hanem különböző babonákkal, hiedelmekkel is párosult. Bálint Sándor véleménye szerint azonban ilyeneket alig találni, ez is azt bizonyítja, hogy a paprika viszonylag friss kultúrnövény. Egy olyan termény esetében, melynek gazdasági használata évezredes múltra tekint vissza, valószínűleg több rítus, mágikus gyakorlat maradt volna fenn.

Az alsóvárosi születésű néprajzkutató a következő hiedelmet jegyezte le a paprikatermesztéssel kapcsolatban (igaz, hogy más növény esetében is megállja a helyét): Húsvét előtt, Nagyszombaton Alsóvároson szőlővenyigék segítségével gerjesztettek tüzet. A venyigéket később megszentelték, és a föld négy sarkába szúrva a igyekeztek a termést megoltalmazni.

A szokás Bálint Sándor vizsgálódásainak idején – a 20. század első felében – már egyáltalán nem élt, csak visszaemlékezésekben találkozott vele.


Palántanevelés, ültetés és az ültetés szabályai

Az előző évben gondosan kiválogatott paprikamagokból március táján kezdtek a paprikásgazdák palántákat nevelni. A kalendárium március 25-én máris egy jelentős ünnepre figyelmeztetett. Eljött Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, Mária csodás fogantatására emlékeztek, tehát széleskörű tavasz- és termékenységünnepet köszöntöttek. A gazdasági év indulását sok tekintetben ettől a naptól számították, néhányan úgy vélték, a paprikatermesztés kezdő lépéseire is alkalmas.

A régi szegedieknek speciális berendezésük volt a palántanevelés megkezdésére, az udvaron felállított, úgynevezett kolë. Itt, az egymáshoz merőlegesen illeszkedő deszkaoldalak között, több réteg gondosan meglocsolt homok, föld és trágya között nevelkedtek a palánták. A magok Fagyosszentekre már kiültethető növényekké fejlődtek.

A március 12-én, 13-án és 14-én fenyegető Fagyosszentek (Pongrác, Szervác és Bonifác) a népi megfigyelések szerint még a nyár közeledtével is talajmenti fagyokat okozhattak. Szintén az időjárás hidegre fordulását feltételezték Zsófia (május 15.) és Orbán (május 25.) napján is. Ezért a palánták kiültetésével rendszerint megvárták a veszélyt jelentő napok elmúlását.

Az ültetés Bálint Sándor szerint „a paprika termelésének egyik legkiemelkedőbb mozzanata, mely a régi közösségi élet hagyományaiból, a kölcsönös segítés szelleméből is megőrzött egyet-mást.” Megjegyzi azt is, hogy az ültetés május közepétől egészen június 13-ig (Szent Antal napjáig) elhúzódhatott. Szent Antal alakját a paprikatermelők körében nagy tisztelet övezte, Antal napon tartották a röszkei búcsút is.

Az ültetés szabályai közé hiedelmek is keverednek: Úgy tartották, munkavégzés közben az ültetők nem alhatnak el, még az ebéd utáni pihenés során sem. Ha ugyanis a paprikaültetőt elnyomja az álom, a palánta feje is lebillen. „Elalszik”, kókadt lesz, nem fejlődik belőle erős növény.


A paprikatermesztés szeptemberben folytatódik

A kalendárium lapjai tovább peregnek, de mielőtt szeptemberhez érnénk, augusztus 5-én sem léphetünk túl szó nélkül. Bár ennek a napnak – Havas Boldogasszony ünnepének – nincs követlen kapcsolata a paprikatermesztéssel, mégis jelentős az alsóvárosiak hitélete szempontjából. Hiszen a termelők mind megjelentek a Mátyás téri templom búcsúján, és vélhetően sikeres paprikaszedésért is imádkoztak.

A szedésre megint csak konkrét mérföldkövet jelöl meg a kalendárium: Szeptember 8-át, Kisboldogasszony Napját.
Lévén Mária születésnapja, szeptember 8-hoz számos egyházi szertartás és sok, a néphagyományban gyökerező, jelenség is köthető. A hívek például a szabadban várták a hajnalt, és együtt zengték Mária tiszteletét. Úgy tartották, hogy az arra érdemesek megpillanthatják a felkelő napban a Szűzanyát.

A népi megfigyelés szerint a régóta gyülekező fecskék szeptember 8-án végképp szárnyra kelnek. Éppen ezért emlegetik gyakran Mária ünnepét Fecskehajtó Kisasszony napjaként is. A régi szegedi paprikások ezen a napon kezdték a szedést.


A paprikamagokat időnként télen is elővették, bár még nem a palántanevelésre készültek, hanem hideglelés ellen kerestek orvosságot. Úgy tartották, a gyötrő hideg „éppen 77-féle”, ezért 7 paprikamagról kell inni, hogy legyőzhető legyen.