George Edwards Hering a romantika egyik legszebb és legérdekesebb tájképsorozatát alkotta meg, mely Magyarországon méltatlanul kevéssé ismert. Magyarországi látogatása és hazánkról készült csodálatos alkotásai nem valósultak volna meg, ha történetesen Széchenyi István gróf nem fáradozik annyit a Duna hajózhatóvá tételén.Hering 1805-ben Londonban született, apja braunschwigi származású könyvkötő volt. 1829-ben a müncheni Akadémián tanult, az ottani Kunstvereinben ki is állították műveit. Az ugyancsak Münchenben élő Lord Erskinnel összeismerkedvén Tirolba utaztak, s a lord támogatta Hering további utazásait.
Két évig Velencében tanult, majd Itáliában utazgatott, az ottani német és angol művészkolóniák között egyfajta összekötő szerepet játszott. Itt ismerkedett meg
John Pagettel, akit el is kísért magyarországi és erdélyi utazására, s az 1839-ben megjelentetett kétkötetes útleírását illusztrálta. Hét év távollét után hazájába visszatérve a Royal Academy éves kiállításain rendszeresen részt vett, bekapcsolódva az angol művészeti életbe.
1847-ben újabb albumot adott ki svájci és itáliai tájakról.
1838-ban jelentette meg huszonhat litografált lapot tartalmazó albumát „Sketches on the Danube, Hungary and Transylvania” Londonban. A címlapon Dévény festői várromja látható.
A lapokhoz írt szöveg előtt kézírásos levél olvasható Széchenyi István grófhoz címezve, amelyben a szerző a grófnak ajánlja művét, melynek célja a nemes főúr hazájának ismertebbé és elismertebbé tétele volt. Utal arra, hogy Széchenyi törekvései azonosak az övéivel, vagyis Magyarországot arra a méltó rangra akarják emelni, amelynek elérésére hivatott természeti szépségei, fekvése és kincsei révén. Eddig az ország csaknem tiltott terület volt az európai utazó számára, de a dunai gőzhajózás megindításával ez megváltozott, s a Duna, akár a Temze vagy a Rajna végig utazható lett. Hering egyben megköszöni a gróf segítségét, amellyel őt, az idegent ezen a távoli földön bátorította.
Az album nemcsak tájképeket, hanem a vidék népét is bemutatja, s több sajátosság általánosan jellemző látképeire. Ilyen a szokatlan és merésznek tűnő nézőpont választás a festőiség jegyében, a rendszeresen feltűnő zsánerjelenetek, a staffázsfigurák, akik a környék népviseletbe öltözött lakosainak csoportjai. A lapok színes és sárga alányomású változatban is elkészültek. Stilárisan igencsak eltérnek a kompozíciók a korszak tájkép-litográfiáitól, a szabadkézi rajz lendületességét, érzelmektől hevített erejét sikerült a kőrajzokon is megőrizni.
Basics Beatrix