Szerelmey Miklós (1803-1875) litográfus, rajzoló miután hosszabb-rövidebb időt töltött Európa országaiban, Ázsiában és Amerikában, 1840-ben Pesten telepedett le. Nagysikerű „Magyar hajdan és jelen” című albuma 1847-ben, a „Balaton album” egy évvel később jelent meg Pesten. 1850-ben Szerelmey már Londonban tartózkodott, s csak a hatvanas évek végén tért vissza Magyarországra.

Joseph Vinzenz Häufler (1810-1852) topográfus, történész, néprajzkutató, a bécsi egyetemen jogot tanult. József nádor legkisebb fiát, József főherceget, majd testvérét is, Mária Henriettát oktatta történelemre. A történeti-etnográfiai-topografikus munkák neves szakembere volt, a harmincas években számos ilyen jellegű műve jelent meg. 1846-ban adták ki első magyar vonatkozású munkáját (Beiträge zur Chronik archäelogischer Funde in Ungarn). A következő évben jelent meg a „Buda-Pesth, historisch-topographische Skizze von Ofen und Pest und deren Umgebung” című kötet számos illusztrációval. Szerelmeyvel együtt dolgozott a „Magyar hajdan és jelen”-en is. 1847-ben a Visegrád-album mellett másik jelentős műve a „Kleine historische Bilder-Gallerie aus Ungarns denkwürdigster Vorzeit”.


A szerzőpáros

Franz Pracher Josef Hafner linzi litográfiai műhelyében dolgozott 1842-1849 között, főleg tájkép-kőrajzokat készített. 1849 után uradalmi intéző volt haláláig. Magyar vonatkozású lapjai 1845-1848 között jelentek meg, amelyek közül sokat rendszeres munkatársa, Szerelmey munkájaként tartottak számon. Az albumok mellett önálló lapokat is litografált, ezek többnyire várak látképei.


Visegrád albuma, 1847

Az album első képe a fellegvár, a palota és az erődítésrendszer alaprajzát mutatja be jelmagyarázattal. A második lap felirata szerint rekonstrukció, és egy eredeti, 1490-ből származó rajz után készült. A harmadik kép, a „Visegrád 1595-ben” eredetije elsőként Wilhelm Dillich „Ungarischer Chronica” (Nürnberg, 1606) című művében jelent meg, s már a kortársak is másolták. A negyedik lap azt a termet ábrázolja, ahol a hagyomány szerint egy ideig a koronát őrizték.

Az ötödik kép a Salamon-torony négy nézete, szövege idézi a Joseph Hormayr báró Vaterländische Taschenbuch-jában megjelent költeményt (Die beiden Könige). A Salamon-torony a 19. századi tájképgrafikákon kedvelt motívum volt: a két legismertebb sorozat, Jakob Alt „Donauansichten”-je (1818-22) és Ludwig Rohbock „Magyarország és Erdély képekben” (1857) című munkája egyaránt több nézetből is bemutatja.

A hatodik lap ábrázolásának nincsen ismert előképe vagy párdarabja, fő motívuma az épületmaradvány, az előtte heverésző, kecskéit és birkáit legeltető pásztor. A következő lapon a sziklákra épült Fellegvár romjai láthatók széles perspektívában. A nyolcadik képen szokatlan, a romantika inspirálta nézőpontból láthatjuk a Fellegvárat és a Salamon-tornyot a Kálvária-hegyről. A túlpart hegyei mögött lebukó nap utolsó sugarai ragyogják be a tájat, az előtér kápolnája és sziklái mögött a Várhegy és a Duna látszik. A kilencedik lap Visegrád látképét a Dunán lefelé haladva mutatja, e nézőpontot már a 17. században is kedvelték.

A zárókép annyiban különbözik az előzőtől, hogy a folyó és a hegyek, valamint a Fellegvár romantikusabb arcát mutatja. A Visegrád albuma a vers romantikus soraival s az éjféli látképpel búcsúzik az olvasótól. A címlap keretezésében a koronás magyar címer látható, alant pedig Visegrád város pecsétjének másolata 1381-ből.