Georg Weikert, mint Martin van Meytens-tanítvány a bécsi udvari portréfestészet legjobb hagyományait követte. Egy sor udvari megrendelést kapott, elkészítette Mária Terézia, II. József, Karolina nápolyi királyné, Leopold toszkán nagyherceg, valamint az osztrák főnemesség számos tagjának portréit. Leghíresebb magyar vonatkozású képe Hadik András portréja. Leginkább különleges műve, az „Il Parnaso Confuso” című nagyméretű festmény Christoph Willibald Gluck zeneszerző hasonló című serenátájának illusztrációja, a versailles-i kastélyban található.

Ez a női képmás szakít az ősgaléria arcmások hagyományos megoldásaival, s mind kompozíciója, mind pedig stílusa a későbarokk, még inkább a rokokó portréfestészetének jellemzőit mutatja. A beállítás az angol portréfestészet megoldásait követi, a könnyed, támaszkodó mozdulat, a keresztbe tett láb, a kézben tartott nyitott könyv - nemcsak női, de férfiarcképeken is föltűnik a korszakban. A tájháttér finom részletei, az emelvényen elhelyezett díszváza is az angol portrék kedvelt motívuma, csakúgy, mint az ábrázoltat körülvevő idilli táj. A legerőteljesebben talán a kortárs Thomas Gainsborough (1727-1788) hatása érezhető Weikert stílusán, s mint jól ismert és közkedvelt udvari festő, aki a császári család számos tagját festette le, több magyar és erdélyi arisztokrata család portréinak elkészítésére is kapott több megbízást.

Ez a kép Károlyi József (1768-1803) és Elisabeth Waldstein-Wartenberg házasságkötése alkalmából készült. A bécsi születésű grófnő tizenkilenc évesen, 1789 februárjában házasodott össze gróf Károlyi Józseffel a császárvárosban, és 43 évesen halt meg Pesten. Hét gyermekük született, négy leány, és három fiú.

Károlyi József Békés vármegye főispánja, Szatmár vármegye örökös főispánja, Pesten végzett jogot, majd Bécsben folytatta tanulmányait. A Békés vármegyei főispánságba apja, Károlyi Antal iktatta be. 1792-ben királyi kamarási kinevezést kapott, a királyi helytartótanács titoknoka is volt. Róla is őriz ábrázolást a Történelmi Képcsarnok: az ismeretlen festőtől származó, elefántcsont lapra festett miniatűr feltehetőleg szintén a házasságkötés ideje táján készülhetett, talán eljegyzési képként.