Ebben az időszakban, mikor valószínűleg mindenkinek hiányoznak a csoportos tevékenységek, a közös időtöltés, egy történetet hoztunk arról, mennyire inspiráló lehet az egyedüllét is. Ebben a cikkben azt mutatjuk meg az Olvasóknak, miként képzelte az ideális nyaralást Nobel-díjas tudósunk, milyen volt Szent-Györgyi Albert szabadideje.

Szent-Györgyiről, a C-vitaminról, Nobel-díjas felfedezéséről és a paprika kulcsszerepéről már több alkalommal is írtunk. Emberi, már-már profán dolgokról viszont ritkán esik szó a tudóssal kapcsolatban. Nem ismert például, hogyan alakult Szent-Györgyi szabadideje.

A Szegedi Egyetemi Tudástár 3. kötetének címe Szent-Györgyi Albert a Délmagyarországban és a New York Timesban. A forrás a sajtóanyag bemutatásával kevésbé ismert epizódokat összegez. A Délmagyarország egyik, 1943. augusztus 24-i, cikke például Az ősnomádok életét éli egy havasi kunyhóban Szent-Györgyi Albert címet viseli:

„A magyar tudományos élet kitűnősége: Szent-Györgyi Albert, egyetemünk Nobel-díjas professzora néhány héttel ezelőtt eltűnt Szegedről... Ezek után elképzelhető, milyen nagy volt néhány szegedi turista meglepetése, amikor a Radnai-havasokban járva, egy primitív kis menedékházban, 1650 méter magasságban felfedezték Szent-Györgyi professzort”.


Csendes elvonulás a havason. Szent-Györgyi szabadideje

A tudóssal összetalálkozó szegedi turisták így meséltek a közös szállásról és Szent-Györgyi vakációjáról: „Nagyon fáradtak voltunk, s nem éppen kellemesen érintett a hír, hogy a menedékház foglalt… Csak egy vékony deszkafal választott el a menedékház lakóitól, akik már nyugalomra tértek. Mi bizony jó hangosan diskurálgattunk egy ideig, és nem is sejtettük, hogy kinek a pihenését zavartuk meg. Arról ugyan, hogy megzavartuk volna az éjszakai pihenést, másnap egy szó sem esett, de mégis röstelkedtünk, amikor reggel korán – még 6 óra sem volt – találkoztunk kint, a havasi pázsiton Nobel-díjas professzorunkkal, Szent-Györgyi Alberttel.”

És hogy hogyan is telt Szent-Györgyi szabadideje? A cikk folytatásából kiderül, hogy mindenekelőtt az egyszerűség jegyében: „Hajnali 6 órakor mezítláb, úszódresszben végzi sétáját a havasi gyepen, majd kirándulásokkal telik el napja. Az „Anikó” menedékház, ahol sógornőjével és Kramár professzorral lakik, az elképzelhető legegyszerűbb havasi faház, benne a legszükségesebb bútordarabokkal…. Szent-Györgyi professzornak étkezése is legegyszerűbb, úgy él és étkezik, mint az a havason a legelszántabb turisták szokása. Az igazi tudós szerénységével és igénytelenségével választotta ki ezt a helyet, közel az Istenhez és a szent természethez, és távol a világ zajától, az emberektől… Így készül világhírű professzorunk a további munkára, amelyből – minden bizonnyal – még sok haszna lesz az egyetemes emberi haladásnak.”