A szocializmus említése a mai közép- és idősebb korosztályban valószínűleg vegyes érzéseket kelt. Szeged paprikatermelői – és természetesen mindenki más, aki korábban önállóan gazdálkodott, végzett ipari tevékenységet vagy irányított egy vállalkozást – megszenvedték az erőszakos téeszesítést, a magántulajdon elvesztését. Termékük népszerűsége ugyanakkor nem csökkent, a hazai, magyaros ételek presztízse pedig egyre növekedni kezdett. Ötven vagy akár hatvan évvel ezelőtti fényképeket nézegetve, feltűnőek a szürke kulisszák, a számunkra ingerszegény környezet. Valóban, az előző generáció szabadidejét nem tarkították egzotikus, külföldi utak, nem válogathattak egy hipermarketben idegen éghajlati övek különlegességeinek végtelen kínálatából. A források gyérebbek voltak, a TV- és rádióműsorok is a hazai lehetőségek prioritását hangsúlyozták. Éppen ezért
egy átlagos vasárnapon húsleves, rántott hús vagy csirkepaprikás került az asztalra, az éttermek látogatása a rendkívüli, ünnepi alkalmakra koncentrálódott. Ha pedig figyelmesen megnézzük a képen látható Erzsébet étterem kínálatát, mindjárt látszik, hogy főleg az otthonról ismert, tartalmas, magyaros fogások rendelhetők: tejfölös zöldbab, szegedi pontyhalászlé és paprikás csirke, galuskával.
„Egy jó, paprikásnak való” csirkéből
A kockás terítős, házias illatoktól terhes, hangulatos éttermek látogatásánál azonban sokkal jellemzőbb volt az ebéd otthoni elkészítése. Még ma is sok háziasszony „Bibliája” Horváth Ilona F.
Nagy Angéla munkáján alapuló szakácskönyve, mely valószínűleg hitelesen közvetíti az előző korszak retró-esszenciáját. Lássuk, mit ír a paprikás csirkéről!
Feltűnő a recept kezdete, ami „egy jó, paprikásnak való” csirke felhasználására biztat. A szóhasználat sejteti, hogy a recept leírója a csirke felhasználásának egyik alapvető módját a paprikás készítésében látja. A csirkepaprikás elkészítése egyebekben valószínűleg a mai rutint tükrözi:
pirítsunk zsíron hagymát, arra jöhet az édes fűszerpaprika-őrlemény, beletesszük a csirkét, vízben puhára főzzük. A további lehetőségek között a Piros Arany használata, és a tejföllel való behabarás is megjelenik.
Deme Ágnes néprajzkutató