József Antal János főherceg (1776-1847) Mária Terézia unokája, II. Lipót császár és király hetedik fia. I. Ferenc király 1795 júliusában nevezte ki Magyarország helytartójává, 1796 novemberében pedig az országgyűlés nádorrá választotta. Tartózkodási helyként a budai várpalotát választotta.

1799-ben feleségül vette I. Pál orosz cár leányát, Alexandra Pavlovna hercegnőt és az ifjú pár 1800 januárjában költözött ünnepélyes külsőségek közepette Budára. A fiatal feleség azonban egy év múlva meghalt első gyermeke születésekor. 1815-ben ismét nádori esküvő színhelye volt Buda; ezúttal Hermina anhalti hercegnő volt József főherceg választottja, aki azonban két év múlva szintén gyermekszülésben meghalt.

József nádor volt az uralkodócsalád tagjai közül azon kevesek egyike, aki szeretetnek és tiszteletnek örvendett Magyarországon. Pest és Buda városainak fejlesztését, szépítését személyes ügyének tekintette, 1808-ban e célból létrehozta a Szépítő Bizottmányt. A Gellért-hegyen csillagvizsgálót, a Margit-szigeten családi nyaralót építtetett, megalapította a Ludovika Akadémiát, a Vakok Intézetét, a Műszaki Egyetem elődjét, a József Ipartanodát; és legfőbb pártfogója lett a Magyar Nemzeti Múzeum palotája felépítésének.

Nem véletlenül került a múzeum képtárába számos őt ábrázoló festmény – így például Barabás Miklós reprezentatív egészalakos portréja, vagy ez a jóval szerényebb méretű és kivitelezésű Einsle-kompozíció.

Anton Einsle bécsi akadémiai festő, ahogy magát a balra lent látható szignatúrában jelölte „k.k. Hofmaler”, azaz udvari festő arckép- és történelmi festészetet tanult a bécsi Akadémián, s 1828-ban Prágában dolgozott portrékészítőként, majd 1832-ben Pestre jött, ahol a kortársak szerint alig volt képes a nagyszámú megrendeléseit kielégíteni. 1836-tól lett Bécsben a császári család tagjainak megörökítésével hivatalosan megbízott művész, ekkor kapta meg udvari festői címét is, s lett az Akadémia tagja.

A képen a nádor nyakában az aranygyapjas rend jelvénye lóg, mellén a Szt. István rend csillaga látható. Öltözéke korántsem a reprezentatív portrék díszöltönye, jóval inkább a hozzá sokkal inkább illő, a polgárihoz hasonló viselet: fekete kabát, fehér mellény és nyakkendő. A szürkésbarna háttér is inkább a biedermeier szolíd és eszköztelen polgári arcmásait idézi, mint a korábban megszokott uralkodói képeket.