A keszthelyi Nagyváthy János Technikum / Szakközépiskola történetéről 2020 nyarán megrendezett „Volt egyszer egy iskola” című kiállításra, mely a Balatoni Múzeumban volt látható, nagyon sok felajánlás és emlékanyag: tárgy, dokumentum, fotó érkezett. A kiállítás rendezője, Németh Péter belőlük válogatott a bemutatáshoz, de minden nem került a látogatók szeme elé. Ilyenkor jogosak a kérdések: mi lesz az anyaggal, mikor és hogyan lehet látni a kimaradt tárgyakat is, és hogyan menthető meg az utókornak az, ami már senkinek sem kell, még a jogutód iskolának sem.

A Balatoni Múzeum gyűjteményei helyet tudnak adni az ajándékba kapott és vissza nem kért anyag egy részének. Két tényező korlátozza a befogadást: a szűkös raktári férőhelyek és az illetékesség. Utóbbi azt jelenti, hogy más intézményeknek, közgyűjteményeknek is adhatunk az anyagból, melyek profiljába ez jobban beleillik. Így kerültek ősz elején az intézmény működésével kapcsolatos dokumentumok, iratok a Zala Megyei Levéltárba, kiegészítve olyan különleges darabokkal, mint az iskolai krónika 25 kötete, fényképalbumok a szakkörök és klubok életéről, évfordulók és ünnepek programjai, tanulói pályamunkái.

A Tapolcai Városi Múzeum egyik gyűjteménye az iskolatörténet, amelynek külön kiállítást is szentelnek a múzeum épületében, és a régióból, a Balaton-környékről várják a gyarapodást. Ehhez hozzá tudunk járulni a Nagyváthy iskola emlékeiből: vannak közte szemléltető falitáblák sorozata a növényélettan és a mezőgazdasági gépészet témaköréből, és fóliasorozat a szakközépiskolai biológia tanításához, melyet írásvetítőn mutattak egykor be. Hamarosan el is kerülnek ezek Tapolcára.

A Keszthelyen maradt emlékanyag mennyisége meghaladja az 1000 darabot: kézzelfogható és csak digitálisan tárolt (lefotózott, szkennelt) tételekkel foglalkozunk, és még sok munka áll előttünk. A feldolgozás ezekben a hetekben és hónapokban is folyik – amikor a járványhelyzet miatt a múzeumi kiállítások zárva vannak, a munkatársaknak így is van mivel foglalkozniuk.

Múzeumi szakágak szerint szétválogattuk az emlékanyagot – a történeti dokumentáció, a helytörténet, a képzőművészeti gyűjtemény, a fotótár, a diatár és a digitális gyűjtemény nyilvántartásába kerülnek majd be. A pontos leltározáshoz a tételekről pedig minél többet kell megtudni, adatokat gyűjteni. Németh Péter sok információt már megkapott, de a nagy mennyiség miatt újra áttekintjük a csoportokat. Külön számítunk itt az ajándékozók és az egykori tanárok visszaemlékezéseire. A velük való beszélgetésre is nemsokára sort kerítünk.

Lássunk most néhány jellemző tárgyat, tárgycsoportot!

Az igazgatói irodát néhány festmény díszítette. Az iskola névadójának portréja és Tolnay Tibor „Gellénháza” című képe is közéjük tartozott. (1-2. kép)

Gross Arnold „Tordai kert II.” című rézkarcának nyomata Erdélyt idézi fel (3. kép). Az iskola nemzetközi kapcsolatai ide is kiterjedtek. 2000-ben Sepsiszentgyörgyről Erdély címerét kapta ajándékba az iskola, fába faragva (4. kép).
A festmények és a nyomat a képzőművészeti gyűjtemény része lesz.

Az igazgatói irodánál maradva, a felszereléshez tartozott a toll- és tintatartó készlet és a barométer (5-6. kép).
Az elefántos díszű tartó különösen hosszú életet ért meg, hiszen az iskola fennállásának első 15-20 éve után már nem használtak tollszárat, a tintát ezután csak a töltőtollba szívhatták fel.

A faragott címerkép és az igazgatói iroda tárgyai a helytörténeti gyűjteménybe lesznek beleltározva.

(A következő rész itt olvasható.)

A bemutatást hamarosan folytatjuk, más, sokaknak ismerős emléktárgyakkal. Várjuk hozzászólásaikat és kiegészítéseiket a múzeum Facebook-oldalán a tárgyak történetéről, használatáról!