A Kossuth Lajosról készült első ábrázolások a negyvenes évek elején jelentek meg, a korszak legkiválóbb osztrák és magyar arcképkészítőitől. Franz Eybl és Barabás Miklós kőrajzai által ismerhette meg a közönség Kossuth arcmását, s a késő biedermeier gyakorlata szerint nagy gondot fordítottak arra, hogy az ábrázoltat a lehető legelőnyösebben mutassák be. Ez amúgy nem volt túl megerőltető feladat, mivel a korszak közvéleménye Kossuthot igen vonzó küllemű férfinak tartotta.

A forradalom és szabadságharc idején keletkezett nagyszámú grafika közül talán a legismertebb Tyroler József emblematikussá vált színezett rézmetszete a kalapját lengető Kossuthról. A politikai események következtében egyre több külföldi ábrázolás született az európai hírű kormányzó elnökről, s az emigráció hosszú évtizedeiben kétségtelenül jóval nagyobb számú lett a külföldi, mint a magyar művészek munkája.

Ez a londoni emigrációban készült festmény azon kevés olajkép egyike, amely Kossuthról életében készült; ráadásul a reprezentatív arcmás, mint Magyarország kormányzóját mutatja be. A lengyel-litván származású művész, Napoleon Michal Julius Illakowicz szintén emigránsként tartózkodott Londonban, és Kossuthot valóban „élet után” festette meg, hiszen modellt ült neki, nem úgy, mint például a „The Illustrated London News” 1849. december 29-i számában megjelent arcképe számára, amelyről ugyan azt írta az újság, hogy a lap munkatársának modellt ült a kormányzó, ez azonban nyilvánvalóan nem lehetett igaz.