Barabás Miklós naplójának feljegyzése alapján tudjuk, hogy 1846-ban festett egy egészalakos portrét Batthyányról az Iparegylet számára, amelynek kőrajz változata is készült két évvel később. A festmény nem maradt fönn, de ugyancsak a művész önéletrajzából ismeretes, hogy az 1883-ban befejezett festmény lényegében ennek a másolata.

Az első magyar miniszterelnök politikusi pályára lépése és korai vértanúhalála között viszonylag rövid idő telt el, ennek következtében államférfiúi jelentőségéhez képest viszonylag kevés ábrázolás maradt ránk róla. Igaz ugyan, hogy ezeket többnyire kiváló művészek készítették, mint az egyik legkorábbi kis akvarellképet a karrierjét Potsdamban kezdő de 1820-tól haláláig Magyarországon működő, kiváló Lieder Frigyes, vagy a jeles bécsi portréfestő, Franz Eybl, aki az 1840-es évek elején litográfia sorozatot készített a legjelentősebb magyar politikusokról és művészekről.

Barabás Miklós 1835-ben történt pesti letelepedésétől kezdve folyamatosan készített portrékat a korszak legkiválóbb közéleti személyiségeiről, így nem véletlen, hogy Batthyány Lajost is többször megörökítette. Az 1846-ban megfogalmazott – ma már sajnos nem ismert - első változathoz képest nem sokat változtak képei, s ezt még a technika különbözősége sem befolyásolta.

A térdkép formátum eltér a jóval elterjedtebb és kedveltebb mellkép, vagy derékkép típustól, amelyet a biedermeier arcképfestészet honosított meg, a díszmagyar viselet viszont a reprezentativitást szolgálta. A grafikán Barabás kedvelt megoldása tűnik föl: a részletek mintegy a semmibe vesznek a kompozíció határain, ami egyszerre sugallja a készítés frissességét, s ezáltal a hitelességet, s emeli ki a legfontosabb elemeket – az arcot, az öltözéket.

Mivel életében viszonylag kevés arcmás készült Batthyányról, nem véletlen, hogy később – különösen 1867 után – egyre erősebb lett az igény ezek iránt. Mint ahogy Barabás nagyon sikeres Batthyány kormányt bemutató kőrajzát is ki kellett adni népszerűségére való tekintettel még a millennium évében is, úgy az 1846-os olajkép 1848-as grafikus változata után csaknem négy évtizeddel később elkészült az újabb, és ha lehet, még népszerűbb festmény, itt bemutatott képünk.