Bár március 25. most hűvös idővel érkezett, a kereszténység, a néphit és a gazdasági év ebben az időpontban különleges fordulópontot köszönt: Gyümölcsoltó Boldogasszony napját.


Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének bibliai háttere

A Biblia szerint az Úr ezen a napon küldte el Gábor nevű angyalát Názáretbe, a Dávid házából való szűzhöz, Máriához. A hírvivő, miután köszöntötte Máriát, ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni.” Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.”

A ’gyümölcsoltó’ szó szimbolikája tehát egyértelmű: március 25-e Mária csodás fogantatásának napja, éppen 9 hónap múlva – azaz december 25-én, karácsony első napján – következik Krisztus születése.


A nap gazdasági jelentősége, hagyományai

Az új élet sarjadása természetesen párhuzamba állítható a március végére kizöldülő határral, a mezőgazdasági munka megindulásával. Éppen ezért Gyümölcsoltó Boldogasszony napja – mint széleskörű termékenységünnep – az egész magyar nyelvterületen számos szokás és hiedelem forrásává vált.

Ezt a napot fecskehozónak is nevezték. A költöző madarak ugyanis ekkorra már általában visszatértek, valóban megérkezett a tavasz és kezdődhetett a munka. Érdekesség, hogy a madarak távozását egy másik Mária-ünneppel, a szeptember 8-i Kisboldogasszony (Fecskehajtó Boldogasszony) napjával hozták összefüggésbe.

Jézus fogantatásának ünnepe a családtervezés hiedelemvilágára is komoly befolyással bírt. Azt tartották, hogy az az asszony, aki ezen a napon érintkezik a férjével, biztosan gyermekáldás elé néz.

Bálint Sándor néprajzkutató Ünnepi kalendárium című művében azt is leírja, hogy ez a nap ihlette az Úrangyala és az Üdvözlégy kezdetű imádságokat. Az Alföldön és a palóc falvakban honos néphit szerint, aki Gyümölcsoltó napján ezer üdvözlégyet elimádkozik, annak „teljesül a jóravaló kívánsága”.

Ezen a napon, hajnali három órakor, a gyöngyöspatai asszonyok Gyümölcsoltó Boldogasszony zsolozsmáját végezték. Hitük szerint Gábor arkangyal is ebben az időpontban érkezett Máriához.

Március 25-én a régi parasztság hagyományosan a gyümölcsfák kezelését, az oltást és a szemzést végezte. „Szűz Mária almát olt” – tarja a régi mondás. Azokon a helyeken, ahol a fagy miatt még nem kezdhették meg a metszést, egy-egy vágást ejtettek a fák törzsén, a termés mágikus védelmét biztosítandó.

A nyugat-magyarországi néphit szerint nem volt szabad levágni azokat az ágakat, amelyeket Gyümölcsoltókor oltottak, mert akkor vér folyna belőlük. Aki mégis erre vetemedne, az azonnal megvakul, halála után pedig a kárhozat vár rá.

Ez a nap azonban nem csak a gyümölcsfák, a gazdaság számos más részlete esetében is komoly jelentőséggel bírt. Sok helyen úgy tartották, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja után már a földbe kerülhetnek a sárgarépa, a petrezselyem, és a káposzta magjai. Március 25-től tehát a vetemény fejlődésnek indulását, a tavasz igazi kezdetét remélték.