Szentmihályi életképek-sorozatunkban a Sanctus Mychaeltől Szeged-Szentmihályig című kötet kifejező, színes szövegeit közöljük. Legutóbb a paprikatermesztés dohánykultúrában gyökerező előzményeiről esett szó. Ezúttal inkább a paprika termelői kerülnek a középpontba, mint terményük története. A kiválasztott részlet jól szemlélteti a szentmihályi paprikások találékonyságát, a régi módszerek átalakulására adott válaszaikat.


A paprikatermesztés és az intenzív kertészeti gazdálkodás

Ez a fejezet az utolsó oldalain közöl egy részletet, a fajtaváltás és a termelési technológia változásairól:
„A szakemberek, a Paprikaföldolgozó Vállalat s a szövetkezet is a kinemesített csípősségmentes fajtákat (dr Obermayer Ernő 47-25-ös fajtája) részesítették előnyben, néhány konzervatív tag azonban megmaradt a maga egyéni művelésre vállalt parcellájában az erős fajtánál, mivel megítélésük szerint az felelt meg a minőség, a koraiság és főleg a megszokottság igényeinek. Több esztendő szükségeltetett ily módon a fajtaváltás általánossá válásához. A termelésben a régi módszerek egy része sem volt már fönntartható, kevesebb lett a fűzés, a hasítás, háttérbe szorultak a kikészítés hagyományos módszerei.”


Termelői találékonyság, válasz a változásokra

A leírás egy interjúrészlettel folytatódik, ami a paprikások ötletes újításait illusztrálja:
„Apámnak mindig nagy kedve volt a paprikához. Többféle talajba ültette, hogy kísérleteivel is segítse aztán a termelést. Otthon saját kezűleg készítette a kis táblácskákat a termelő nevével, címével, s a paprikának szánt terület nagyságának jelölésével. Ilyen táblákat kellett mindegyik gazdának leverni kis karón a szerződéses paprikájába. Jobbára azonban táblácska nélkül is tudták volna a parasztok egymás földjeit, mégis hányszor leugrottak útközben a szekérről, ha különösen szép paprikához értek. S valami közös büszkeséggel olvasták az eső ellen kissé beernyőzött tábláról – ez a Kószó Janié, ez a Csamangó Antal bácsié, ez a Vőneki Lajoséké, ez meg a Lőrincz Janié, emez meg itt a Varga Imréé.
Senki nem kényszerítette a szentmihálytelekieket aztán sem, hogy oly eredeti leleményességgel tegyenek meg minden elképzelhetőt és még az el sem képzelhetőt is a retekért, mindössze az az egyetlen körülmény, hogy a többi lehetőségük mind bizonytalanabb és kétségesebb volt tapasztalataik alapján.” (K. L.né; 1975.)