Lehet-e izgalmasabb élményünk, mint tetten érni az emberi élet, a testi tapasztalatok minden egyes részét átható áramlás, az idő egzisztenciális adományát? Kifürkészni a hullámzást, amely törvényt szab a természetnek. Csurka Eszter új kiállítása ezt kínálja. A tárlat, amelynek címe Pilinszky klasszikus négysorosát idézi a Harmadnapon című kötetből, a tengerről szól. A testet öltött tengerről, amely kifekszik a tengerpartra.

Csurka Eszter (1969) a kortárs magyar művészet vibrálóan izgalmas, sokoldalú képviselője, aki az elmúlt két évtizedben színházrendezőként, operatőrként, fotósként és performerként is jelentős alkotásokat hozott létre, ám mindenekelőtt festőművészként ismert.

Legfőbb témája a szüntelenül mozgásban lévő test: az ember teste. Műveiben nem ritkán elmerészkedik e roppant téma határáig: képei új perspektívát adnak a fizika törvényeinek, új utakat találnak az anyagnak, felszámolják az anatómia banális határait. A vásznakon megjelenő hústest néha áttűnik valami másba, mintha egy másik dimenzióban lennénk. Másfajta időben, másfajta térben. Ennek az univerzumnak a középpontja a szív, amely ugyanúgy árnyékot vethet, mint a Nap.

A művész új kiállítása egy rendhagyó körút ebben az áramló árnyékvilágban – javarészt új alkotások mentén.

Kurátor: Gulyás Gábor