A kiállítás kiindulópontja, hogy a magyarországi bútorművészet szellemi és gazdasági központja a 19. században Pest-Buda lett. Amíg a 18. századi bútorművészetben több központtal lehet számolni - elsősorban az egyházi központok, illetve Pozsony, Sopron és Debrecen jönnek számításba e tekintetben - addig a 19. században, elsősorban Pest rohamos fejlődésével összefüggésben a főváros lett a lakberendezéshez köthető iparágak országos jelentőségű centruma. A magyarországi bútorművészet kb. 1800 és 1840 közötti időszakában a Habsburg Monarchia egészét tekintve a stílusterjedés útja kimutathatóan Bécsből eredeztethető; a történeti Magyarország területén pedig - egyes nyugati határterületek közvetlen bécsi igazodását nem számítva - elsősorban Pest-Buda volt a társadalmi elit ízlésbeli tájékozódása számára mérvadó.

A tárlat a stílus- illetve divatkövetés folyamatát szeretné elsősorban bemutatni: azt a folyamatot, ahogyan az elsősorban bécsi minták (mintalapok, rajziskolai tanulmányrajzok, enteriőrképek, illetve bútorok) hatnak a pest-budai asztalosok formai és technikai világára, ez pedig kisugárzik a vidéki központok bútorművészetére.

A tárlat alapanyagát a Kiscelli Múzeum bútorgyűjteményének egyik legértékesebb része, a gazdag biedermeier bútorállomány fogja képezni, kiegészítve a Kiscelli Múzeum kéziratgyűjteményében őrzött asztaloscéh-iratanyag és tárgyi emlékek (behívótábla, céhláda, céhes könyvek).

A pest-budai kiállítandó bútoranyag kölcsönzött részét több magyarországi nagy gyűjtemény, mint pl. az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, a debreceni Déri Múzeum, a Sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum, a szegedi Móra Ferenc Múzeum adják.

A bútoranyagot a budai és a pesti rajziskola nemrég előkerült irat- és rajzanyaga, továbbá ennek analógiája és részben származéka, a vidéki rajziskolák eddig soha be nem mutatott nagyszámú szép tervrajza és kvalitásos grafikai lapja fogja színesíteni.

A kiállítás először tesz kísérletet a történeti Magyarország központjaiban (Kőszeg, Pozsony, Sopron, Győr, Nagyszombat, Kassa, Ungvár, Nagykároly, Szatmár, Arad, Temesvár, Kolozsvár, Eszék, Újvidék, Varasd, Pécs, Veszprém, Eger, Szeged, Debrecen) fellelhető emlékek (rajzok, céhes tárgyi emlékek és bútorok) szisztematikus bemutatására.

Reményeink szerint a bécsi Museum für angewandte Kunst és a Wien Museum gyűjteményéből, a bécsi asztaloscéhnek és a bécsi Képzőművészeti Akadémiának az Albertinában fennmaradt rajzanyaga, továbbá magángyűjtemények eddig soha nagyközönség elé nem került jelzett, hiteles bútordarabjai is megtekinthetők lesznek a kiállításon.

A kiállításhoz magyar és német nyelvű, színes felvételekkel gazdagon illusztrált katalógus készül.