Balla András eredetileg kertépítő mérnöknek tanult, s csak később kezdett el érdeklődni a fotográfia iránt. Ennek ellenére ma hazánk egyik legnevesebb fényképészét tisztelhetjük benne, aki nevét elsősorban az experimentális fotográfiában elért eredményeinek köszönheti, illetve annak a speciális látásmódnak, ahogy a különféle kerteket, a bennük lévő embereket, állatokat, tárgyakat látja és fotózza.

A jellegzetes ballai fotográfiai irány a témaválasztás sokféleségében, a megoldási módok variálásában és a nagyon igényes megjelenítésben summázható. Műveiben egyedi módon képzőművészeti, festészeti problémákat feszeget a modern technika kiteljesedett eszköztárát alkalmazva - jellemezi a fotográfust Nagy Imre művészettörténész.

Balla András számos sikeres hazai és külföldi kiállítással, illetve nívós fotográfiai versenyek fődíjaival a háta mögött Hódmezővásárhelyen összegzi művészetének elmúlt években elért eredményeit. A vásárhelyiek évről-évre találkozhatnak egy-egy alkotásával a fotószimpóziumok kiállításain, de a művész évtizedek óta visszatérő vendég a martélyi holtág partján is.

Az Alföldi Galéria tíz földszinti termét megtöltő tárlat anyagát főként a mikrovilágról készített makrofelvételek adják, de láthatóak a művész régebbi, meghatározó fotósorozatainak (mint például a Lila ruhás nő, Illatos kertek) kiemelkedő művei is, sőt egy 1968-ból származó rézkarcon megjelenik Balla András természet iránti elkötelezettsége egy fa képében. A fakéreg időtlenséget és művésziséget kifejező részleteinek bemutatására egy teljes sorozatot szentel a művész: a mártélyi táj apró, az átlagembernek fel sem tűnő csodáit fedezteti fel a nézővel.