Az aquincumi lelőhelyű kőemlékeket magában foglaló kőtár Magyarország, sőt - Itália után - Európa egyik legnagyobb lapidáriuma. Az aquincumi kőtár jelenleg több mint 1000 leltározott tételt tartalmaz. Az anyag sírkövekből, votív és építési feliratokból, valamint épületfaragványokból és - kisebb részben - használati tárgyakból áll.

Mennyiségénél és összetételénél fogva elsőrangú forrásanyag nemcsak a helyi társadalom történetére, összetételére, vallására, hadtörténetére vonatkozólag, de a nemzetközi ókortudomány is mint fontos forrásanyagot tartja számon. A felirat nélküli emlékek is mint művészettörténeti, viselettörténeti, vagy építészet- és ipartörténeti forrásanyag széles körben ismertek.

Az aquincumi kőtár szobrászati emlékeinek nagy részét a síremlékek (sírkövek, sírépítmények, szarkofágok) reliefábrázolásai képezik. Ide sorolhatók az elhunytak mellképei, áldozati, halotti lakoma jelenetek, több emléken feltűnnek a kocsijelenetek is.

A koszorúval díszített sírkövek egy helyi csoportot képeznek Aquincumban. Ezek a művészi alkotások rangos helyet foglalnak el a birodalmi, közelebbről a pannóniai kőfaragó-művesség termékei között. A helyi mészkőből készült szobrászati emlékek mellett import márványemlékeket is tartalmaz a gyűjtemény.

A kőtár szobrászati emlékei a császárkor 2-3-4. századára keltezhetők.