Tíz éves voltam, mikor az első vekkert szétszedtem (természetesen összerakni már nem tudtam). Aztán néhány év után már az összerakás is sikerült, de visszatekintve, részemről ez eléggé durva barkácsolás volt. Hosszú évtizedekre mellőztem az órákkal való foglalkozást. Lakatos mesterséget tanultam, s öt évig dolgoztam e szakmában. Gyakorlatom és a szakmai tanulmányaim mai napig megfelelő alapot biztosítanak számomra a szerszámok kezelése és az anyagok megmunkálása terén.

Később leérettségiztem, tanítói, majd tanári képesítést szereztem. Több évtizednyi gyógypedagógusi munka után - 2010 decemberében - hatvan évesen mentem nyugdíjba.

Tudatosan készültem a nyugdíjas éveimre: elővettem gyermekkori hobbimat, az órákat. Az elmúlt három-négy évben újra gyűjteni kezdtem azokat, és rövid idő után kifejezetten a magyar órákra szakosodtam. Az Óragyár, a Danuvia és a MOM (Magyar Optikai Művek) gyártmányai lenyűgöző változatosságúak, így sok örömöt szerez a velük való foglalkozás. Elkezdtem felkészülni a javításukra is: könyveket szereztem be, szerszámokat vásároltam, lehetőleg régi órások eszközeiből.

Törekvésem, hogy az általam gyűjtött magyar órákat a lehető legjobb állapotba hozzam. Jelenleg kb. 4-500 magyar órám van, természetesen benne sok azonos, több példányban is. Ez a többlet részben az alkatrészpótlást biztosítja. Eddig úgy 200 darabot újítottam fel; ezeknek a szerkezetét, tokját tisztítottam meg, szükség szerint javítottam őket.

Ha megkérdeznék, miért szeretem ezeknek a gyáraknak az óráit, azt kellene mondanom, hogy mindegyiket másért:

Az Óragyár elektromos óráit precíz kivitelükért, kandallóóráit szépségükért, pontosságukért.

A Danuvia órákban azoknak a szakembereknek a munkáját becsülöm, akik a második világháború után sikerrel dolgoztak a magyar ipar talpra állításán, megújításán.

A MOM óragyártásának több mint negyven éve alatt rendkívül sok és sokféle ébresztőórát gyártott, termékeit a változatosság, a tervezői igényesség jellemezte.

Ezek az órák a magyar ipartörténet kihagyhatatlan fejezetét képezik, megőrzésük, közkinccsé tételük közös feladatunk.

Megtisztelő számomra, hogy eddigi munkám jelentős részét megmutathatom a nagyközönség számára is!