Gyűjteményünk első darabját még Toldy László főlevéltáros 1901-ben adta el (vagy át) a Székesfővárosi Múzeumnak: a bécsi C. A. Dietell által 1712-ben alkotott, 2 darabból álló nyomólapját, mely a budai Szentháromság-szobrot ábrázololja. A gyűjtemény következő darabja - valószínűleg - a '48-as forradalomban szerepet játszó nyomdagép volt.

A nyomdászattörténeti gyűjtemény jelentős része 1966-ban érkezett a múzeumba, amikor a Nyomdaipari Tröszt számos régi nyomdai eszközt, gépet, felszerelési tárgyat adott át intézményünk részére. Az Athenaeum Nyomdától értékes ajándékot kaptunk: a régi Egyetemi Nyomda betűkészletét, mely a 18-19. századból származik.

A nyomdászattörténeti emlékanyag meghaladja az ezer darabot: ezek között 30 nyomdagép ill. könyvkötészeti prés, 186 nyomólemez, valamint számos nyomdászati és könyvkötészeti eszköz található; a kiállított tárgyak a 17-19 sz.-i nyomdászati technikákat képviselik. A nyomódúcok, lemezek köréből is van néhány kiemelkedő darab: Hild János terve a Nemzeti Múzeum homlokzatára, amelyet Falka Sámuel metszett rézbe 1807-ben; Morelli Gusztáv hat nagy rézmetszetű lapja a Feszty-körképről, ill. neves művészek rézkarc-sorozatának nyomólapjai a 1944-45-ös ostromot követő állapotokról. A gyűjteményben céhlevelek, régi cégreklámok és árcédulák is megtalálhatók; értékes darab Mária Terézia 1752-ben kelt kiváltságlevele a Landerer nyomda részére.

A könyvnyomtatás kora új alapelvre fektette az európai kultúrát: a korábbi egyedi előállítás helyett a sokszorosítás vált egyeduralkodóvá. A XVIII. század vége óta a nyomtatványok ipari mértékű előállítása leginkább hírlapokat és hetilapokat jelentett; ezek példányszámnövelési és illusztrálási igényei váltak a modern nyomdatechnika újításainak fő ösztönzőivé.
A sajtógyűjteményben az 1810-es évektől kezdve megtalálhatók a (magyarországi) lapok egyes számai, a napi- és bulvárlapoktól a hetilapokon, magazinokon át a helyi, kerületi lapokig. Néhány ritkaság címe is érzékeltetheti, hogy milyen gazdag is ez a gyűjtemény: megvan például a Kossuth Lajos szerkesztette Pesti Hírlap teljes sorozata az 1840-es évekből, a Pesti Napló 1865. évi száma Deák Ferenc húsvéti cikkével, vagy a Vas- és Fémmunkások Lapja 1914-ből.

Ehhez a gyűjteményhez kapcsolódik a hangos kommunikáció emlékanyaga is: zenegépek - fonográfok, lemezjátszók és korai magyar hanglemezek, magnók, rádiók - formájában.

(Szöveg: Buzinkay Géza)