A fiatal művészhallgatók közreműködésével készült installációt Halas István "Bujkáló, rejtett önarckép" című, 1987-ben készült fotográfiája inspirálta. A felvételen Halas Szép utcai műtermének kazalnyi tárggyal és életnyomok szövevényével borított szeglete és a fotós tenyérnyi falitükörbe rejtett szembenéző önarcképe látható.

A Kossuth Lajos utca és Szép utca sarkán álló Horváth-ház nevezetes épület Pollack Mihály korai korszakából. Itt működött a Landerer és Heckenast nyomda, itt kosztolt és udvarolt Vörösmarty Mihály, itt rendeztette be Batthyány a miniszterelnöki hivatal és a Nemzetőrségi Haditanács irodáját 1848 áprilisában. A Szép utcai kapubejárat boltíves felső szintjébe falazva itt volt nagyjából 60 négyzetméternyi műterme Halas Istvánnak1970-től 1989-ig.

A fotók alapján ítélve különös tér lehetett: némelykor verőfényes padlás, máskor nyomott szuterén, zegzugos útvesztő, komor hodály, amely idővel a hatvanas évek végétől kezdődő alternatív csoportosulások egyik művészeti helyszíne lett. A Halas műterem a hetvenes, nyolcvanas évek Budapestjének alternatív művészeti topográfiájában jelentős pont volt, az itt megfordult emberek névsora valószínűleg kiadja a korszakról szóló kötet névmutatóját. Jelentős részben ők Halas fotográfiájának modelljei is.

A "Bujkáló, rejtett önarckép" című felvételen a műterembelső nem egyszerűen a tárgyalkotás tere, hanem egy adott történelmi pillanatra adott válaszok halmaza. A felületek, tárgyak gyűrött intenzitása és a tükörből szemező 33 éves művész a szubkulturális miliő és a benne élő személyiség portréja.

A közelmúlt életérzésének mai asszociatíváit keresve a képet - szabad felhasználásra - pályakezdő művészek kezére adtuk. A látvány elemekre bontása és vizsgálata nyomán alkotott installáció az ő nézőpontjukból fogalmazza meg az említett időszak történetét. A Kiscelli Múzeum reprezentatív barokk tere és a látszólag kuszán arranzsált műteremtér egymásba kapcsolása, valamint az összejátszott idősíkok révén az 1989 előtti alternatív művészeti szcénát a jelenben fogant, többszörösen reflexív nézőpontból értelmezzük.

A kiállítás az 1970-es, '80-as évek alkotói korszakában készült Halas műveket új összefüggésbe ágyazva, a legutóbbi időkben készült munkákat pedig régi, közösségi helyként és kiállítótérként is működő 002D tér relációjában mutatja be.