Szabados Jenő a fiatal Szőnyi István magániskolájában készült fel a Képzőművészeti Főiskola felvételijére. A mester ajánlásával Réti István osztályában kezdte el tanulmányait 1931-ben. Egy ígéretes pálya indult el akkor. Még a főiskola alatt megjárta Nagybányát, dolgozott Szentendrén, két nyarat töltött a miskolci művésztelepen, és 1935-től tanársegédje lett Réti Istvánnak. Tanulmányúton járt Münchenben, Párizsban, majd a sikeres államvizsga után 1937-38-ban - a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként - több hónapot töltött az örök városban. Már 1938-ban féléves katonai szolgálat szakította meg a szenvedélyesen dolgozó fiatal művész pályáját. Nagyon sokat festett, rajzolt, rövid élete alatt tekintélyes oeuvre-t hozott létre, mintha megérezte volna, hogy számára nagyon kevés idő adatik. 1942. augusztus 8-án esett el Sztorozsevoje falunál, 31 éves volt.

Gyorsan, ösztönös hevületben, de mindig átgondolt kompozíciós szerkezettel dolgozott. (Zsámbéky Monika)

Keresetlen témái között az egyszerű emberek élete, a hétköznapi történések, a szeretettel megfestett tájképek, portrék szerepelnek leggyakrabban. A festő komorságra, tépelődésre hajlamos természete ellenére minden képét mély érzelmi telítettség, derűs színvilág jellemzi. Nagy vesztesége a magyar művészeti életnek, hogy ez az ígéretesen indult életmű nem teljesedhetett ki, és a megszületett művek majdhogynem feledésbe merültek.

A Szőnyi Múzeum időszaki termeiben megrendezett tárlat izgalmas kontextusban mutatja be Szabados Jenő életművének fontos darabjait, felidézi a 101 éve született és 70 éve meghalt művész emlékét.