Ujj Zsuzsi, költő, performer, előadóművész, a magyar zenei és művészeti underground különleges alakja. Eddigi életművében a vizuális művészetek, a zene és az írott szövegek, a költészet egymás mellett vagy egybefonódva jelennek meg. A korai, főleg 80-as évekből származó performansz fotóinak képi világa és mondandója nem illusztrálja a már ekkoriban is születő verseket, szövegeket, hanem azokkal egyenrangúak, saját, ráadásul nagyon is erőteljes, önálló világot teremtenek.

A ma már elfogadott, sőt divatos nőművészet fogalma valahol az ő munkásságával egyidejűleg jelenik meg Magyarországon, de különbözik a mára inkább jellemző fogalmi, teoretikus művészeti magatartástól. Művei minden gáttól és gátlástól mentesen, „teljes szabadságban" születtek, ugyanakkor mégsem spontán és ösztönös módon, hanem a lét (az emberi és a női lét) lényegét és mélységét érintik meg gyakran brutálisnak tetsző, érzéki módokon, máskor metaforikus eszközökkel élve. A korai performanszok és a hozzájuk kapcsolódó, azokat dokumentáló fotómunkái ugyanolyan tömörek és erőteljesek mint versei, melyekben a költői nyelv távolról sem valamiféle elvont líraiságot jelent. A versekben használt, a hétköznapi életben trágárnak számító szavak magától értetődő módon működnek a (performanszait rögzítő nagyméretű fotóihoz hasonlóan) drámai mozzanatokban bővelkedő dalokban, versekben.

Ujj Zsuzsanna fotós tevékenysége az 1986-1992 közötti időszakra terjed ki, s bátran állíthatjuk, hogy benne olyan, a hagyományos aktszemléletet, női testideált dekontsruáló jelenségek tűnnek fel, amelyek az akkori  nőművészet nemzetközi fejleményeivel mutatnak rokonságot. Ilyen módon a hazai mainstream-ben domináló újfestészettel párhuzamosan létező, más médiumokban ténykedő, de eddig fel nem dolgozott posztmodern áramlatok jelenlétére irányítja a figyelmet. Ujj Zsuzsanna mind a korábban elemzett Keserű Ilonához, Maurer Dórához és a textilesek csoportjához, mind kortársaihoz, például Szilágyi Lenkéhez és El Kazovszkijhoz képest is radikálisabban tört ki a nőknek és a női művészeknek szánt hagyományos passzív, engedelmes szerepkörből. A női testiség és szexualitás vállalásának olyan nyílt formáit - magán-performansz, testfestés, önátalakítás, tükörhasználat, szerepjátszás, kitárulkozás, csábítás, szakralitás - találta meg, amelyek szexuálisan involvált, egyszerre exhibicionisztikus és narcisztikus testének az első generációs feminista művészekhez, Hannah Wilke-hez, Carolee Schneemannhoz hasonló feltárásával enyhített a  hazai "nőművészet" nemzetközi kontextushoz képest való "lemaradásán" - írja róla Sturcz János.

Ujj Zsuzsi képzőművészeti munkái kizárólag fekete-fehér, általában nagyméretű - fotókra, illetve mozgóképes művekre korlátozódnak. 1992 óta felhagyott e tevékenységével, azóta verseket és dalokat, valamint nem publikus szövegeket ír. A Csókolom együttes énekes dalszöveg szerzőjeként 1994-ben, 1995-ben, 2000-ben és 2006-ban publikálta zenei felvételeit.

A MissionArt Galéria 2012-ben egy budapesti és egy miskolci kiállításon mutatta be újra együtt a majd harminc évig szekrényben tárolt fotókat, kiegészítve a régi negatívokról készült újabb művekkel. E kiállításhoz jelent meg az első katalógus Ujj műveiről, valamint a Versek és dalok című kötet a MissionArt Galéria kiadásában.

2012 tavaszán, a budapesti kiállítás szervezése közben jött Londonból a felkérés, hogy a Tate Modern A Bigger Splash, Painting after Permormance című kiállításán szeretnék kiállítani a MissionArt tulajdonában lévő Trónusos, című, 1996-ban készült nagyméretű művét. Ujj műve olyan világnagyságok alkotásai mellé került, mint Cindy Sherman, vagy Andy Warhol, a Trónusos fotóját kiemelt válogatásban közölte több jelentős orgánum, többek között az Independent, és a The Guardian című lapok. E kiállítás a napokban zár, remélhetőleg a mű hazaér Londonból és újra a közönség elé kerülhet Budapesten is.

Budapest Galériában most egy újabb összefoglaló tárlat nyílik Ujj Zsuzsi műveiből, e kiállításra jelenik meg eddigi munkásságát teljességében bemutató ouvrekatalógus Oltai Kata és Várnagy Tibor tanulmányával a MissionArt Galéria kiadásában.