A kiállítás a zeneíróként régóta számon tartott, zeneszerzőként és zongoraművészként azonban csaknem ismeretlennek számító Zágon Géza Vilmos (1889-1918) hagyatékának legjavát mutatja be. Különös hangsúlyt kap a rövidre szabott életút jól dokumentálható, kultúrtörténeti vonatkozásaiban is igen érdekes párizsi szakasza: az a két esztendő, melyet az ígéretes tehetségnek tartott, pályája elején járó muzsikus - kisebb megszakításokkal - a fiatal írók és művészek akkori Mekkájában töltött.

Megtekinthetőek egyebek közt azon két művének dokumentumai, melyek jelentős sikert értek el száz évvel ezelőtti párizsi bemutatatójukon: a kiállítás megnyitóján újra felcsendülő, nyitvatartása alatt pedig felvételről meghallgatható Desz-dúr zongoraszonáta szerzői kézirata és Rózsavölgyi-kiadása, illetve a Pierrot lunaire című dalciklus Debussy sajátkezű javításait tartalmazó, szintén autográf kézirata. Az utóbbival kapcsolatos eredeti Debussy-levél mellett láthatóak Bartók, valamint a francia és a magyar zenei élet több vezető személyiségének Zágonhoz írt levelei.

A kiállított kották, levelek, fényképek, plakátok és zenei aprónyomtatványok számos felfedeznivalót kínálnak a századelő zenei élete iránt érdeklődők számára. Egyszersmind vallanak arról az értékes közvetítő tevékenységről, amelyet Zágon néhány társával együtt a kortárs európai és az új magyar zene képviselői között, Kodály és különösen Bartók zenéjének európai megismertetése érdekében kifejtett. A tematikusan kapcsolódó színháztörténeti dokumentumok és képi illusztrációk ugyanakkor felvillantják a háború előtti Párizs inspiráló kulturális közegét és azt a - Zágon által is képviselt és propagált - termékeny kölcsönhatást, amely ezekben az években létrejött a művészet különféle ágai és az avantgárd zene különböző nemzeti kultúrákban gyökerező reprezentánsai között.