Egyik legolvasottabb szerzőnk, a Reich Jenő (1905-1943) néven született pesti humorista, kabaré- és kalandregényíró életét és munkásságát tudományos igénnyel feltáró emlékkötet még a legavatottabb Rejtő-rajongók és a literátus szakma számára is tartogat meglepetéseket. Irodalomtörténész, filológus, levéltáros, történész, bibliográfus fogott össze, hogy 500 oldalon minél teljesebb képet adjon a 38 éves korában zsidó munkaszolgálatosként eltűnt író munkásságáról. A kötet legfőbb célkitűzése: rendet vágni a Rejtő köré szövődött legendáriumban, minél több konkrétummal és ténnyel vértezve mutatni be az írót és embert, a pesti ponyva aranykorának zsenijét.

A bevezető, mintegy 150 oldalas tanulmány (a szerkesztő, Thuróczy Gergely irodalmi muzeológus munkája) valóságos kismonográfia: nem csupán az író, de a Reich-család életéről is számos ismeretlen momentumot tudhatunk meg. Mindezt bőséges (szak)irodalmi hivatkozással és jegyzet-apparátussal alátámasztva, az alkotói pályaív megannyi állomását tárva fel, részben kitekintéssel az író műveinek utóéletére. Perczel Olivér levéltáros eleddig ismeretlen dokumentumok révén enged rálátást az író (magán)életére, mindezt a hivatalosság szemszögéből. Iskolai bizonyítványok, válási iratok, ill. a Rejtő halála után is folytatódó (egész a Parlament mentelmi bizottságáig felcsapó!), általa indított becsületsértési per iratai hozzák emberközelségbe a legendás „életrajzú” írót.

Győri Anna történész a fiatal Rejtő szerelmi levelezését mutatja be: a zömmel 20 éves kora táján írott levelekből képet nyerhetünk az írópalánta személyiségének rejtett oldalairól, a jól ismert „hová érkezett” kérdéskör (az író milliós példányszámban fogyó sikerkönyveinek) előzménye, a „honnét indult” is tartogat izgalmakat. Szilágyi Zsófia Júlia filológusi közelítéssel egy mindeddig kiadatlan kisregényt rendezett sajtó alá: a Rejtő utolsó alkotói periódusában keletkezett Konzílium az őserdőben rögtön 3 változatban is olvasható, adekvát kísérőtanulmánnyal. Miáltal egyedülálló módon rálátásunk nyílik az író munkamódszerére, nyomon követhető a szereplők, cselekményelemek, nevek stb. változása, fejlődése.

A szövegközlésekben olvashatóak fiatalkori vers-zsengék éppúgy, mint a kikezdett idegállapotú író kiadóit rendreutasító hivatalos levelek. A kiadós (részben színes) képmelléklet első kiadású Rejtő-könyvborítókat, ismeretlen (családi hagyatékból származó, ill. csak a korabeli sajtóból ismert) fotókat, valamint kéziratokat, dedikációkat, újságcikkeket, színházi plakátokat stb. vonultat föl. Közte több unikális sajtóleletet, hasonmásban: az 1930-as években megjelent, ám azóta sem olvasott művet, mely a zsurnaliszta Rejtő Jenőt idézi meg (beleértve az író által 1930-ban kiadott Nagykörut című, egyetlen lapszámot megért bulvárlapot is).

A vaskos könyvet névmutató, irodalomjegyzék és több bibliográfia teszi teljessé (így pl. kiderül, hogy a fordíthatatlannak tűnő író több mint egy tucat nyelvre ültették már át). A kötet kiadását a 2014-es Holocaust-emlékév kapcsán kiírt pályázatok tették lehetővé.