A Rómer Flóris születése 200. évfordulója alkalmából összeállított emlékkötet a győri múzeum alapító-névadója előtt kívánt tisztelegni tanulmányaival. Klasszikus előszó helyett a győri múzeum volt régész-igazgatója, Szőnyi Eszter 2009-es írása vezeti be a kiadványt, összefoglalva röviden Rómer pályafutását, megemlékezve az utódok hálájáról, Rómer megbecsüléséről is.

Az Arrabona múzeumi évkönyv korábbi számai már több alkalommal foglalkoztak Rómer Flóris életével, közöltek levelezéséből részleteket, de a felkért kutatók Rómer Flóris élete, tudományos pályafutása olyan szegmenseivel foglalkoztak, amelyeket emlegetünk, tudunk róla, hogy volt Rómer pályafutásának ilyen része, szakasza is, de azok tudományos feltárására eddig még nem került sor. Így most, a szerkesztő felkérésre kezdte meg Galambos István és Schmidt Dávid Rómer természettudományos tevékenységének és botanikai gyűjtéseinek feltárását. Galambos István összefoglalta Rómer természettudományos munkásságát, melynek köszönhetően Rómert a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Tanulmányának — mint ahogy a kötet több írásának — konklúziója, hogy a kutatást folytatni lehet és kell is. Galambos István és Schmidt Dávid botanikusok összegyűjtötték az ország több intézményében még megtalálható, Rómer Flóris által gyűjtött herbáriumi lapokat, közös tanulmányukban fel is sorolták az eddig fellelt növényeket. Ezek között a növények között több olyan is van, amelyeket a Rómer által gyűjtött helyeken ma már nem találhatunk meg a gazdálkodási és ökológiai változások miatt.

Áldozó István levéltáros összefoglalta a tudós bencés szerzetes 1858. évi meteorológiai működését és észleléseit is elemezte, felkutatta ez irányú levelezését és 1858-as észlelési naplóját. Külön érdekessége a „légtüneményi észleleteknek”, hogy Budán az 1848-as forradalmat követően még ekkor sem működött a meteorológiai állomás.

A Rómer Flóris régészeti tevékenységével kapcsolatos írások egy része Rómer tevékenységét vizsgálja, a másik része pedig az ő nyomán működő régészek írásait tartalmazza. T. Biró Katalin „Némi derű” címmel bemutatja Rómer szerepét és újító meglátásait a kőeszközök kutatásával, a nyersanyag vizsgálatok fontosságával kapcsolatban, táblázatban felsorolja és térképeken elhelyezi a Magyar Nemzeti Múzeum kőeszköz leleteit. Írása végén megjegyzi: „Rómer Flóris valamennyi lehetséges kutatási irányt felvetette, előre vetítette!”

Prohászka Péter, Rómer Flóris régészeti tevékenységének ma legjobb ismerője és elhivatott kutatója három írással is megtisztelte a kiadványt. Az elsőben Rómer Flórisnak a budapesti VIII. ősrégészeti és Embertani Kongresszus előkészületeiben végzett hatalmas munkáját ismerteti, és levelekkel, térképekkel is alátámasztotta Rómernek a kongresszus megszervezésében és lebonyolításában végzett hatalmas és sikeres munkáját. Másik régészeti tárgyú írásában a szerző Rómer Flórisnak a Brigetio emlékei kutatásában végzett, ugyancsak úttörő szerepét ismerteti. Ez az 1858–1870-es évek időszaka, aminek a kezdetén Rómer még Győrben tanít, majd 1861-ben Budapestre költőzik, de az ószőnyi lelőhelyet nem veszíti szem elől. Kihangsúlyozza, hogy ugyan nem tudott Rómer Komáromban vagy Szőnyben egyesületet létrehozni Brigetio római emlékeinek megóvására, de mindig törekedett a helyben élőket bevonni a régészeti leletek megőrzésébe, érdekeltté tenni a feltárásban, és itt is talált egy elkötelezett mérnököt és fiát, idősebb és ifjabb Kosztka Károlyt, akik rendszeresen rajzos beszámolókat készítettek a környéken előkerült régészeti leletekről.

Mester Zsolt és szerzőtársai a kisalföldi Páli községben, egy kavicsbánya területén feltárt unikális, pattintott kőegyüttesről tudósítanak, amely — a győri múzeum munkatársai és a régészeti felügyelő elkötelezettségének is köszönhetően — egy őskori embercsoport megtelepedésére és helyben végzett kőeszköz-előállító tevékenységére utal és a Rába völgyét is bekapcsolja a Kárpát-medence neolit korának kutatásába. Külön öröm, hogy a tanulmány egy még folyó munka nagyon fontos állomásáról tudósít.

A bakonyi halomsírok Rómer előtt is foglalkoztatták a nyitott szemmel járók, érdeklődők fantáziáját, de Rómer Flórisnak A Bakony című könyve hozta a kutatás homlokterébe a halmok problematikáját. Ilon Gábor nagylélegzetű tanulmánya bakonyi halomsíros leleteket állít nemzetközi kontextusba és párhuzamai alapján három nagyon fontos megállapításra jut: A halmok egy csoportja egy keletről érkező lovas nomád nép (kimmerek vagy preszkíták) temetkezéseinek emlékeihez hasonlít. A másik csoport kora vaskori (az ún. Hallstatt-kultúra), és a harmadik megállapítás szerint a térbeli etnikai és kulturális dinamizmus nagyon is jellemezte az urnamezős kort.

Rómer Flóris nevezetes volt a jegyzetfüzeteiről, melyeket az Arrabona valamennyi tanulmánya idézi. László Csaba írása a győri székesegyház 19. századi építési- és átépítési periódusait ismerteti, összevetve Rómer II. és VIII. jegyzetfüzetében lévő feljegyzéseket és rajzokat a saját megfigyeléseivel és helyben készült fényképeivel.
Kondorosy Szabolcs az Iparművészeti Múzeumban található rejtélyes pipákra derít fényt. Rómer élete utolsó szakaszában Nagyváradon élt, és a várban folytatott ásatásai során ő megmentette az utókornak azokat az apróságokat is, amiket a korában nem sokra becsültek, a cseréppipákat. Kondorosy Szabolcs Rómer ásatási feljegyzései és rajzai alapján 90 pipát azonosít be, kiemelve azok korjelző, keltező szerepét is.

Hermann Róbert a szabadságharc alatt Római Ferenc néven hadakozó Rómer Flóris szabadságharcos pályafutását kutatta. Az életút alakulása szempontjából meghatározó mintegy 11 hónapról kevés konkrét forrás található, de több minden kikövetkeztethető volt abból, hogy Rómer utászként szolgált, noha a katonai alakulatok közül az ő tevékenységükről kevés írott forrás szól. Ezek alapján valószínűsíti a hadtörténész azt a 11 csatát és ütközetet, mely Rómer vallomásában is szerepelt. A tanulmány a hadbírósági perrel és ítélettel zárult, felvetve a fogságban eltöltött évek pontos megismerésének az igényét.

Rómer Flóris fogságból írt leveleit korábban már részletekben közölte az Arrabona, de az első börtönből írt levelét csak most lelte fel és közölte Prohászka Péter. A Rómer-hagyatékban (Forster Központ) talált levelet az édesanyjának írta németül, ebben fehérneműt és más apróságokat kért, és próbálta megnyugtatni, hogy testileg-lelkileg rendben van.

Gráfik Imre az életmű néprajzi vonatkozásainak egy új szempontjára világít rá: milyen szerepe volt Rómernek a magyarországi néprajzi gyűjtés kezdeteinél. A Néprajzi Múzeum alapításánál a győri múzeum előző névadójának, Xántus Jánosnak a szerepét emelték ki korábban. Az 1873-as bécsi világkiállításra szánt háziipari tárgyak gyűjtésével kapcsolatban azonban olyan forrásra bukkant a szerző, amely árnyalja Rómer szerepét a hazai tárgyak gyűjtésénél, amely kollekció aztán a később önállósodott Néprajzi Múzeum magyarországi anyagának alapját adta. A tanulmány felhívja a figyelmet még Rómernek a magyar céhek írásos és tárgyi hagyatéka megőrzésében betöltött fontos szerepére a néprajzi muzeológia szempontjából.

Debreczeni-Droppán Béla az utókor tiszteletének tárgyiasult emlékeit, a Rómerrel kapcsolatos szobrokat, emléktáblákat gyűjtötte össze és mutatja be történészi-levéltárosi alapossággal az első, Pozsonyban felállított Rómer szobortól a nagyváradi székesegyház kriptájába bementett sírkőig, közölve néhány fontos avatási emlékbeszédet is.

Varga József talányos című tanulmánya — „Arany papnak – fakehely” — Rómer pedagógiai munkásságának összefoglalását tartalmazza. Írása elején számba veszi azokat a sztereotípiákat, vagy inkább állandó jelzőket, amelyekkel Rómert illetni szoktuk, majd bemutatja a jó, sőt kiváló tanárt. Rómer tanított nyilvános tanárként többek között a győri bencés gimnáziumban, a pozsonyi akadémián, volt magántanár a nádor fia, József főherceg mellett 1847-ben stb. A pesti egyetemi tanári munkásságát ugyan érinti az írás, de az egy külön tanulmány tárgya. A Mária Dorothea Egyesületben betöltött önzetlen szerepének megismertetése után, a tanulmány végén magyarázatot kapunk a talányos címre is: József főherceg tiszteletteljes 1872. évi ajándékáról van szó.

Dékány Ferenc előadása a győri bencés tanárról szólt a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban rendezett emlékülésen. Ismerteti a természettudományok iránt érdeklődő szertáralapító és A Bakony szerzője munkamódszerét, elkötelezettségét, figyelmeztetve a tudás és a szorgalmas munka fontosságára, illetve a nevelésben a tanár és tanítvány emberi és szakmai kapcsolatának fontosságára.

A kötetet forrásközlés zárja. Rómer Flóris 1867 márciusától novemberig Párizsban tartózkodott a világkiállításon bemutatott magyar régészeti gyűjtemény mindeneseként. Itt két naplót is vezetett, egyet a mindennapjairól, egy másikat pedig a párizsi és Párizs környéki kirándulásairól. Jelen forrásközlés, az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött határidőnaplója a mindennapokról szól: a kiállítás körüli tennivalókról, a II. Ősrégészeti és Antropológiai Kongresszus szervezésében való közreműködéséről, a tárlat katalógusának elkészítéséről, a párizsi emigrációról — Csécs Teréz bevezetőjével, lábjegyzetekkel és névmutatóval segítve az olvasót.

A tanulmányok fontos lépések egy nagyra becsült, de kevéssé feltárt életmű megismeréséhez. Az írások mindegyike számba veszi azokat a forrásokat, feldolgozásokat, amelyek már ismeretesek, de valamennyi konklúziója az, hogy további kutatások szükségesek egy korrekt, pontos, tárgyilagos életrajz megírásához.