A népi iparművészet nem statikus, hanem a korral, az ízléssel és az igényekkel együtt változó, élő művészeti ág. A Népi Iparművészeti Gyűjtemény állandó kiállításban a régi, idős mesterek munkáinak bemutatása mellett helyet kapnak a fiatal, színvonalasan dolgozó alkotók is. A tárlat méltó módon mutatja be a népi iparművészet mind az öt fő szakágát: a faragást, a fazekasságot, a hímzést a szövést és a népi kismesterségeket.

Faragás
A különböző szaru-, csont- és fafaragásokat zömmel pásztoremberek készítették. A kiállított tárgyakon a különféle díszítési technikák mindegyikét felfedezheti a szemlélő, a karcolást, domború faragást, a szaru- illetve fémberakásos technikát és a spanyolozást is. A geometrikus-, növényi- és virágornamentika, valamint a figurális ábrázolások egyaránt kedveltek voltak a faragásokon.

Népi kismesterség
A népi kismesterség nagyon sokszínű ága a népi iparművészetnek, hiszen mindaz idetartozik, ami a többi négy szakágba (fazekasság, hímzés, szövés, faragás) nem. Többnyire olyan mesterségekről van szó, amelyek a parasztság speciális tárgyi igényeit szolgálták ki. A házilag nem előállítható tárgyak létrehozásához tanult mester-emberekre volt szükség.
A teljesség igénye nélkül ide tartoznak a ruházkodást szolgáló iparágak képviselői, a fémmel dolgozó mesterek, a bőrművesek, a különféle szálas anyagokat - vessző, csuhé, gyékény, szalma - felhasználó alkotók, és egyéb további szakmák képviselői is.

Hímzés
A népi hímzés új formában, új felhasználásokban jelenik meg mai életünkben. Végleg kilépve a paraszti közösség határai közül, társadalmunk valamennyi rétegének szükségletévé, otthonának, környezetének díszévé vált. Így lett a régi ruhadarabok díszéből városi, falusi otthonok díszes függönye, falvédője, terítője, díszpárnája.
Megújult külsővel és tartalommal várja a látogatókat az állandó kiállítás hímzés terme. Népviseletbe öltöztetett babák és további néprajzi tájegységek hímzései gazdagítják a tárlatot, hiánypótló leírások és térképek segítik a tájékozódást.

Fazekasság
Az eltelt évtizedek alatt új, a népi iparművészet területén kiemelkedő fazekas generáció született meg, akiknek a munkásságát fontos bemutatni a neves fazekas központok, műhelyek meghatározó mestereinek munkái mellett.
A közel kétszáz alkotás bemutatása a használat helye és az egyes tárgycsoportok funkciója szerint történik, de a tárgyak a magyar lakta területek ismert fazekas központjainak többségét reprezentálják. A területi sokszínűség mellett az alkalmazott technikák, díszítmények változatossága, a formák gazdagsága jelenik meg.
A népi iparművészet kiemelkedő alkotóinak munkái mellett helyet kapnak a kiállításban autentikus, gyűjtésből származó néprajzi tárgyak is.

Szőttes
A magyar nyelvterület szőttes kultúrája sok rokonságot mutat technikai megoldásában és motívumkincsében az európai népekével. A bonyolultabb motívumok és szerkesztési mód, a felület megkomponálása adja egy-egy regionális stílus jellegzetességét. Az ország földrajzi adottságainak megfelelően lenből, kenderből és gyapjúból szőnek. A kiállítás anyaga betekintést nyújt az egyes tájegységek mintakincsébe.

Népi bútor
A hagyományos parasztbútor a 19. század végén a legtöbb vidéken először kiszorult a tisztaszobából, hogy helyet adjon a városit utánzó bútornak, majd a lakószobából a kamrába, padlásra került. A szépen festett, faragott hagyományos bútorok a népi iparművészet által újjászületve találták meg újra a helyüket a mai lakáskultúrában.