Kalocsai Sárköznek az Ordas-Kecel-Szeremle háromszögbe eső mélyfekvésű, árvízjárta tájat nevezi a magyar néprajztudomány. A "kalocsai" jelző megkülönböztető szerepű. Segítségével határoljuk el a Duna-balparti területét a szomszédos dunántúli, Tolna megyei Sárköztől. A két táj a középkorban egységet alkotott; helységeiket és népüket együtt nevezték sárközinek. Az újkorban más történelmi sorsot értek a Duna két oldalán élő sárköziek. Következésképp' a XVIIl. századtól két különböző tájról kell beszélnünk.

A Kalocsai Sárköz területén a XVIII. századi újratelepítések óta többféle magyarság és többféle nemzetiség él együtt. Több néprajzi csoport és népsziget különíthető el. A legismertebb a kalocsai szállások és Kalocsa város katolikus magyar népe, a pota néprajzi csoport. Vele szemben, a Duna mentén egy református néprajzi csoport található: Foktő, Uszód, Dunaszentbenedek Árpád-korig folyamatosan itt élt népe. További magyar szigetek Ordas és Paraj reformátussága, a XIX. századi Duna-szabályozások révén Dunántúlra került református Bogyiszló; az Árpád-korig folytonos, de mégis katolikus Fajsz; délebbre pedig Sükösd, valamint a Tolna megyei Sárközzel élénk kapcsolatokat tartó református Érsekcsanád és Szeremle. Bátya és Dusnok népének többsége önmagát rác-nak nevező katolikus délszláv, Miske pedig önmagát tót-nak nevező szlovák. A Kalocsai Sárköz három svábként emlegetett német faluja: Császártöltés, Nemesnádudvar és Hajós.

A "Népek, életformák, hagyományok" c. kiállítás a Kalocsai Sárköz népcsoportjainak XVIll-XX. századi életét, kultúráját mutatja be nagy hangsúlyt fektetve Kalocsa város és a kalocsai szállások pota népének múltjára, hagyományvilágára, életformájára. A határokat azonban nem veszi szigorúan. Olykor ugyanis - mint pl. a XIX-XX. századi néprajzi kép leírásánál - bizonyos helységek néprajzi világa - mint Bogyiszló, Csanád, Szeremle - nem jelenik meg a kiállításon, mivel ezek néprajzát a bajai és szekszárdi múzeumok kimerítően tárgyalják. Kelet felé viszont, kiállításunk néha túllép a Kalocsai Sárköz határain, követve az egykori kalocsai érseki uradalom határait.

A kiállítás egyszerre történeti és néprajzi jellegű. A termekben együtt jelenik meg a népélet és a történelem: a történelmi események dokumentumai a néprajzi jelenségeket magyarázzák, a népélet és a népművészet tárgyi emlékei pedig az egyes korok történeti képét teszik teljessé.