Kiállításunk az egykori kalocsai jezsuita főgimnáziumban létrehozott ásványtárat mutatja be, eredeti bútorokban, eredeti feliratokkal, a századeleji kiállítási elvekhez híven. A kiállítási mód a Magyar Nemzeti Múzeum régen megsemmisült első ásványtani kiállítását idézi, amelyhez hasonlót a bécsi és a prágai Nemzeti Múzeumok máig is megőriztek.

Az 1765-ben alapított gimnáziumot 1860-ban a jezsuiták vették át, akik nagy hangsúlyt helyeztek a természettudományok oktatására. A kegyes rendtől átvett, 130 fajhoz tartozó 248 db ásványt a jezsuiták ajándékokkal és vásárlásokkal bővítették. Az 1885-1886-os tanévre már 1097 db rendezett ásvány, földolgozatlanul pedig 1807 db ásvány és 350 db kőzet volt a gyűjteményben, mely 1940-re 4512 db-ra bővült.

A szertár legtekintélyesebb kezelője a tudós mineralógis szerzetes tanár, Tóth Mike volt. A 19. század második felében bejárta Magyarország összes bányáját, kőfejtőjét, hegyszorosát, meglátogatta és tanulmányozta Európa összes jelentősebb ásványtárát. Tapasztalatait három könyvben jelentette meg. 1882-ben adta ki a Magyarország ásványai, 1901-ben Az ásványok és az élet, 1908-ban A kalocsai főgimnázium ásványtára című művét. Az összes ásványok jegyzéke és rövid jellemzése című, 2200 oldalas kézirata az 1940-es években elkallódott.

Az 1948-as államosítás után a soproni és a veszprémi egyetem szerette volna elszállítani a gyűjteményt, de Simon Emil igazgató közbenjárására Ortutay Gyula vallás- és közoktatási miniszter megakadályozta, s a leendő kalocsai múzeum tulajdonába adta a gyűjteményt. Az ásványtár múzeumi elhelyezésére azonban csak 1980-ban kerülhetett sor: 1981. július 12-én nyitották meg az eredeti formájában kiállított ásványgyűjteményt a nagyközönség számára.

Az iskolai szemléltetés céljait messze túlhaladta a Kalocsai Ásványgyűjtemény. A Kárpát-medence ásványokban legszegényebb vidéke különös muzeológiai és hagyományos értéket képvisel sok ritkaságával és gyönyörű példányaival. Az összegyűjtött anyag nagy része pótolhatatlan, hiszen azóta a bányák jelentős hányadát régen bezárták. Mégis a világ szinte minden régiója képviselteti magát a gyűjteményben (beleértve a Trianonban elszakított országrészek területeit is). Ugyanakkor az ásványtár iskola-, pedagógia-, muzeológia- és tudománytörténeti szempontból is jelentős (1908 óta őrzi a 19. század klasszikus rendszerét, a Dana-féle rendszert).