Perényi Péter 1534-37 között építette meg a lakótornyot és a hozzá csatlakozó várfalakat. A keleti palotaszárny építését 1540-ben kezdte - kőfaragványok utalnak erre -, és fia, Gábor 1563-ban fejezte be.

Az első emelet magasságáig a torony változatlanul őrizte meg XVI. századi állapotát.
Az ötszintes építmény szintenként váltakozva hadászati és lakó funkciót töltött be. A pinceszint - védelmi jellege mellett - raktározásra is szolgált. Az első emeleten a kincstár és a levéltár, a második emeleten az ebédlőpalota és lakóterek kaptak helyet. Ma már csak nyíláskertek utalnak a harmadik emelet egykori helyiségeire.

I. Lipót rendelete nyomán Patak külső várát felrobbantották a császáriak. A megmaradt belső vár azonban jelentős szerepet játszott az 1703 és 1711 között lezajlott függetlenségi küzdelemben. A szabadságharc vezérlő fejedelme, II. Rákóczi Ferenc 1708-ban Patakra hívta össze az utolsó kuruc országgyűlést, amely a Vörös-torony nagytermében, az Öregpalotában ülésezett. Itt mondták ki a végig katonáskodó jobbágyok hajdúszabadságát.

A Vörös-torony és a Perényi-szárnyban tett látogatásunk alkalmával, semmiképpen sem szabad elfelejtkeznünk I. Rákóczi György fejedelmi fogadószobájának megtekintéséről.

Bethlen Gábor gyulafehérvári palotája mintájára, Törökországból hozatott színes, mázas csempével burkolták e szobát. A gránátalmás, viragos díszítés, és a mára lepusztult falfestés az egykori pompakedvelést tükrözi. Mai formáját a legutóbbi építészeti rekonstrukciónak, restaurálásoknak köszönheti.