A skanzenben a 20. század első felére jellemző uradalmi gépszínek mintájára épült, új kiállítóhely létesült, amelyben megcsodálható a közel 30 darabból álló mezőgazdasági gépgyűjtemény. Az Emlékparkban már korábban látott, restaurált példányok mellett újak is bekerültek a gyűjteménybe. A hiánypótló tárlatban többek között fogatos ekekapa, fagerendelyes mankókerekes ekekapa, hengeres magtisztító (triőr), HSCS szecskavágó, kétsoros kukorica vetőgép, 15 soros vetőgép, Johnston-féle szénagyűjtő gereblye, Hofherr-Schrantz cséplőgép, Fordson F20 HP traktor és gőzlokomobil is látható. A mezőgazdasági gépgyűjtemény legrégibb darabja egy 1893-ban gyártott gőzlokomobil, melyet a nagybirtokosok, uradalmak használtak a szántásra, és aratásnál a cséplőgépek hajtására.

Az okszerű gazdálkodást folytató uradalmakban jelentek meg a kor jellegzetes mezőgazdasági gépei. A hatékony és a gyors munkavégzést segítették a Nyugat-Európában már bevált eszközök. Részben külföldről hozták be a talajművelő eszközöket, egyszerű vetőgépeket, cséplőgépeket, máskor uradalmi műhelyekben készültek. A kovácsok, lakatosok, bognárok közös munkával javították, karbantartották, módosították a gépeket.

A mezőgazdaság gépesítésének első szakasza Magyarországon az első világháború előtt lezárult. Az emberi munkaerőt tehermentesítő, állati energiával meghajtott munkagépek elterjedésével párhuzamosan megjelentek a gépi energiával üzemelők is, de a gőzgépeket a magas ár és fenntartási költség csak a nagyüzemekben tette gazdaságosan felhasználhatóvá. A parasztgazdaságok többsége alig tudta érvényesíteni a mezőgazdasági fejlesztések eredményeit. A sarlót kiváltotta a kasza, a gyári ekék használata, a falusi mesteremberek készítette boronák, hengerek, szecskavágók, darálók beszerzése jelentette az előrelépést.

A XX. század első felének mezőgazdasági technikáját mutatják be a vetőgépek, lovas és gépi vontatású ekék, ekekapák, Ford- és Hoffher-traktor és a Hoffher-Schrantz-Clayton gyártmányú eszközök.