Az állandó kiállítás első tematikus blokkja bányászatunk művészeti emlékeinek bemutatása. Az elmúlt évtizedek bányásztémájú képzőművészetének egyik reprezentása volt Gáspár Sándor festőművész, akinek nagyméretű alkotása, "A dorogi szén megtalálása" az első festmény, amellyel látogatóink találkozhatnak múzeumunkban. A kép egy, a dorogi szénbányászat történetét feldolgozó ciklus nyitóképe.

Kukán Géza a 20. század első harmadában alkotott. Számos bányász témájú képet festett, melyek közül a Budapest székesfőváros díjával 1921-ben kitüntetett "Beomlott bányában" című olajfestménye a legjelentősebb. Ez, és további két képe látható a kiállításon.

Belépve a terembe külön posztamensen csodálható meg az 1750-es években ismeretlen ötvös által Körmöcbányán készített "Bányahegy", mely 30 féle ásványból készült, alakjait pedig ezüstből formálták. Az ötvösművészeti remek a korabeli bányászat technikáit és módszereit tudományos pontossággal mutatja be.

A kiállított iparművészeti alkotások közül a legértékesebb az ún. Esterházy serleg, melyet 1650. július 17-én ajándékozott Selmecbánya III. Ferdinándnak, az uralkodóról elnevezett akna lemélyítésekor. A sziklahegyet ábrázoló talpazaton három tárnában bányászokat látunk, míg a serleg szára függőleges-akna szerűen van kiképezve.

Az aranyozott réz, úrvölgyi - transzmutációs - edények keletkezésükkel a Besztercebánya melletti Úrvölgyhöz kötődnek. Az ott dolgozók az 1600-as évek elején azt figyelték meg, hogy a bányavízben hagyott vasszerszámok egy idő múlva rézzé változnak. Ebből, a számukra titokzatos úton keletkezett rézből készítették a részben aranyozott kelyheket és poharakat. Az úrvölgyi rézedények szinte mindegyike feliratokkal, versikékkel van ellátva.

A dísz bányászbárdot 1839-ben V. Ferdinánd adományozta Svaiczer Gábor főkamaragrófnak, a 19. századi magyar ércbányászat egyik legnagyobb és legeredményesebb irányítójának. A Svaiczer-bárd nyelén parádézó bányászmenet; lapján aknaház, lójárgány és bányában dolgozó bányászok láthatók.

Különleges látnivalók a türelemüvegek, amelyek több szinten, dramatikus jelenetsorokon át a 18-19. századi magyarországi bányászatot mutatják be. Az alsó szinteken, a bánya mélyén dolgozó bányászok, egyszerű gépeik és munkaeszközeik, míg a felsőn a mindennapi élet örömteli, vagy épp komor jelenetei szemlélhetők.

Feszty Árpád "Bányaszerencsétlenség" című nagyméretű alkotása a 19. századi piktúra egyik jellegzetes darabja. A festőművész a Koltó, Kereszthegyi táró bejáratánál látott tragikus jelenetet festette meg 1885-ben.