A kiállítás régészeti részében a történeti értelemben vett Hajdúság területének több mint 5000 éves időszakát (Kr. e. 4000 - Kr. u. 1241) érintve kívánunk bemutatni négy jelentős ásatás és egy, Hajdúböszörmény város nevéhez és területéhez kapcsolódó, "bronzkincs" segítségével. Megtekinthetjük a késő neolitikum (Kr. e. 4000-3500), a kora és középső rézkor (Kr. e. 3500-2700), a késő bronzkor (Kr. e. 1200-900), a honfoglalás kora (Kr. u. 895-1000) és a kora Árpád-kor (Kr. u. 1000-1241) területünkön feltárt gazdag leletegyüttesét.

A fent említetteken kívül szerepel még a kiállításban egy szarmata amfóra Hajdúvidról, és a vidi pusztán, az Erdős tanya mellől előkerült honfoglaló lovassír rajza és mellékletei. Ez utóbbi jól beilleszkedik a III. terem anyagába és korába. Az 1926-ban feltárt sír két aranyból készült szemfedő lemeze különös jelentőséggel bír: ez a temetkezési szokás a magyar hitvilág ugor eredetű eleme.

A régészeti leleteket történeti rész egészíti ki, mely az 1956-os forradalom vérbefojtásáig kíséri végig a Hajdúság történetét.

A kiállítás második felében a város néprajzába nyerünk betekintést.

Hajdúböszörmény tipikus kertes város. A belső háztelkek szabályos utcahálózatú rendjét gazdasági udvarokként szolgáló kertségek, ezeket pedig a hazajáró állatok belső legelői vették körül. Ezután következtek az örökös telekföldek (szántók, kaszálók), majd a hatalmas kiterjedésű külső legelők, az egykori puszták, a rideg állattartás színterei.
A kiállítás a tanyavilág kapcsán bemutatja a helyi állattartást, gabonatermesztést, méhészetet és szőlőművelést.

Paraszti enteriőrök keretében, a hajdúsági festett bútorok társaságában megtekinthetjük a helyi népviselet is.

A céhemlékek és a kézműipar apropóján megismerhetjük a meleg felsőruhák készítésére specializálódott szűrszabó és szűcsmesterséget, mely a 19. század második felében, a gazdagon díszített cifraszűr és cifrabunda divatjának idején élte igazi virágkorát. A szűcsök maguk készítették ki a juhbőrt és ebből állították össze, majd hímezték ki a férfiak nagybundáját és annak rövidebb, női változatát a kisbundát.

(Szöveg: Hajdú Zsigmond, Magyari Márta és Petrovszky Ildikó)