A háziipari jellegű kézműipari tevékenység a XIX. század elejére céhes kereteket öltött, s a XVIII. század közepétől megerősödő kereskedelem is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Tiszafüred egyre inkább piaci, vásári, kiskereskedelmi és közigazgatási centrummá váljon.

Magyarországon számos helyén gyártottak fanyerget, de országos hírnévnek a tiszafüredi és igmándi készítésűek örvendtek. A füredi nyergesek a XVlll. század közepétől Poroszországba is kijutottak szakmai tapasztalataik átadása céljából. A szabadságharc idején is számítottak munkájukra. Hadiipari megrendelésre 1868-ig, a huszárnyereg szerkezetének gyökeres átalakításáig dolgoztak.
A híres füredi nyerget kétféle fából készítették. A ló hátára simuló nyeregdeszka puhafából, általában nyárfából készült. Az erre szerelt két, ív alakú kápát keményfából, általában bükkfából faragták. A kápákat a farbőr kötötte egybe, melyet vagy birkabőrrel borítottak le vagy bélelt bőrborítást kapott. Néhány fanyerget igényes faragás is díszített.

A város másik neves kisipara a fazekasság volt. Nagy keresettségnek örvendett a mázas kerámia, amelyet kétszer égettek. Az első égetés előtt kapta alapszínét és karcolt vagy írókázott díszítményét. Ezután mázazták, majd újból kiégették. Ezzel a második égetéssel nyerte el csillogó felületét.
A XIX. század utolsó harmadára Tiszafüred az Alföld második legnagyobb tálasközpontjává nőtt. A termelés felfutása a díszítményekre is hatott: a gyorsan kivitelezhető geometrikus minták terjedtek el.
A XX. század elejére a fazekastermékek iránti kereslet egyre inkább csökkent. A fazekasok új megélhetés után néztek és az I. világháború után a mázas kerámia gyártásával felhagytak.

A füredi virágozott asztalosbútor gyártását a reformkortól tudjuk nyomon követni. A jellegzetes bútorfestőstílus kezdetben sötét alapú, és körmezővel keretezett harmonikus virágcsokrok jellemezik. A díszítményeket fehérrel, sárgával, kékkel, pirossal, ritkábban zölddel festették fel.
A XIX. sz. közepétől új alapszínen jelent meg az ornamentika. A márványozással díszítő központok hatására az alapfestésen a fa erezetét szélesebb, festett hullámvonalakkal jelenítették meg.
A jellegzetes körmezők helyett a XIX. század utolsó negyedétől a dús, egész felületet kitöltő virágozás jelenik meg; majd a virágozott bútort a XX. század elejére az egyszín barna váltja fel.

A kiállítás nemcsak a kisipari termékekből nyújt ízelítőt, hanem a helyi populáris népművészet készítményeit is bemutatja - szőttesek, hímzések, bőrmunkák és fafaragások formájában.