Az 1983-ban megnyílt első állandó kiállításunk hat egységre bontható. Külön teremben mutatjuk be a Magyar Földrajzi Társaság történetét. Fali villanytérképen követhetik nyomon a látogatók a 28 legjelentősebb magyar utazó útvonalát.

A XIII-XVIII. század utazói közül Julianus barát 1235-ös őshazakutató útját, Benyovszky Móric ázsiai, amerikai és madagaszkári tevékenységét, Sajnovics János és Hell Miksa 1768-69-es lappföldi utazását és a Dél-Amerikában tevékenykedő magyar jezsuita misszionáriusokat idézik fel a tárlók.

A harmadik teremben jeles Ázsia-kutatóinkat mutatjuk be. Közülük is kiemelkedik a tibetológia megalapítója, az első tudományos tibeti-angol szótár írója, Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842). Külön figyelmet érdemelnek az 1877-80-as Széchenyi-Lóczy-expedíció eredményei, Cholnoky Jenő 1896-98-as kínai utazásai, Prinz Gyula 1906-09-es Tien-Sanban tett kutatóútjai, valamint Reguly Antalnak (1819-1858) az Északi-Urálban végzett térképezései.

A negyedik teremben a XIX. század utazói között az Afrika-kutató Magyar László (1818-1864), az afrikai Rudolf- és Stefánia-tavak, valamint egy aktív vulkán felfedezője, Teleki Sámuel (1845-1916) és a Kongó-medence népeinek kiváló ismerője, Torday Emil (1875-1931) emlékei tárulnak a látogató elé. Amerika és Óceánia magyar utazói közül Xantus János (1825-1894) természettudományi gyűjtő és Bíró Lajos (1856-1931), Új-Guinea zoológus kutatója kívánkozik kiemelésre méltónak.

A külön teremben bemutatott XX. századi utazók közül az Almásy László (1895-1951) vezette 1933-as Szahara-expedíció és Stein Aurél (1862-1943) Belső-Ázsiában tett kutatóútjai, valamint az iszlám világ kiemelkedő tudósa, Germanus Gyula (1884-1979) hagyatéka érdemel figyelmet. A folyosón vadász-utazóink, Kittenberger Kálmán (1881-1958) és Széchenyi Zsigmond (1898-1967), valamint Sáska László (1890-1978) Afrikában elejtett állattrófeái, tárgyi emlékei, jegyzetei ötlenek szembe.