Az első három szobában és a műtermekben látható a múzeum állandó kiállítása, mely szép keresztmetszetet nyújt az életmű festői részéről. Minden alkotói korszakából találunk itt egy-egy jelentős munkát. Jelen ismertetőnkben csak néhányat említünk meg.

A sarokszoba hangulatát egy régi, ritka, szép formájú hangszer, a zsiráfzongora uralja. Az ágy fölött függő, 1946-ban festett "Reggel" kiforrott, jellegzetes "Szőnyi-stílusban" festődött. A művész a vetkőző, ágyazó, fésülködő női figurákat mindig intim belső térben helyezte el. Bensőséges mozdulataik, finom, érzékeny megformálásuk ellenére is monumentálisak, méltóságteljesek.

A nappali szobában érezhetjük leginkább a hajdani légkört. A könyvtár, a bútorok híven őrzik a Szőnyi család emlékét. A festő egyik fő műve, a "Kerti pad" (1943) szinte beragyogja környezetét. Sokféleképpen elemezték már a festményt, de Genthon István értékelése tűnik a legtalálóbbnak, mely nemcsak a képre, de Szőnyi egész művészetére is vonatkoztatható: "A kert sarkában, lombos fákkal körülvéve fehér pad áll a napsütésben. Olyan, mint a többi padtársa, a művész nem vette körül szörnyetegekkel, démonokkal, nem óhajt versenyezni Hieronymus Bosch lázálmaival. Ennek a padnak a fontossága mégis ijesztően megnövekedett. Több mint főszereplő, egyedül ő van jelen."

A "magyar szoba" hangulatát az Alföldről származó több mint százesztendős népi bútorok szép együttese adja. A berendezés meglepő összhangban van a falakon látható korai olajképekkel.

Az emeleten a múzeum talán legizgalmasabb részéhez érünk. A nagy, világos műtermet Szőnyi már alig használhatta. Itt látható képzőművészeti tárgyú könyvtára, festőállványa - rajta egy temperakép néhány színfolttal felvetett vázlatával.

A műterem jelentős, nagy képei felvázolják a gazdag pálya ívét, a húszas évek közepétől, a festő haláláig. Világosan kirajzolódik, hogyan jutott el az 1928-as "Önarckép"-től, a varázslatos hangulatú "Esté"-től az őszi fényben fürdő Zebegény látomásszerű, lírai megfogalmazásáig utolsó képeinek egyikén, melynek címe: "A falu ősszel".

A műterem berendezései, a tárgyak, paletták, ecsetek, festékporok, szerszámok, a festőállvány, mind magukon hordják a mester keze nyomát. Úgy tűnik, mintha nemrégen hagyta volna itt őket, mintha csak kis időre ment volna ki szeretett kertjébe és nemsokára visszatérne közénk.