A palást eredetileg harang alakú, zárt miseruha volt, amelyet később alakítottak át palásttá. A ráhímzett donációs felirat szerint Szent István király (997-1038) és Gizella királyné készíttette és ajándékozta 1031-ben a székesfehérvári Szűz Mária-egyháznak.

Alapanyaga rozettamintás bizánci selyem, amelyet csaknem teljesen beborít az aranyszállal hímzett díszítés. Hátán Y alakú kereszt van, villas szárain angyalok mellképei sorakoznak, a függőleges száron pedig egymás alatt, mandorla alakú dicsfényben, kétszer ábrázolták Krisztust. A felső képen, a halál legyőzőjeként, két szörnyállatot tapos el, az alsón a világ bírájaként trónján ül. A díszítés többi részét sávokba rendezték, fölül az Ószövetség prófétái, alattuk - a donációs felirattal elválasztva - gazdagon tagolt tornyos fülkékben az apostolok ülnek.

Legalul egy-egy madárpárral elválasztott kerek medaillonban a kereszténység első mártírjait ábrázolták. Közöttük, a kereszt lábánál foglal helyet az adományozó királyi pár felirattal kísért képe. Istvánt drágaköves pántkoronával, jobbjában szárnyas lándzsával, baljában országalmával, Gizellát hasonló koronával, kezében torony alakú ereklyetartóval ábrázolták. Közöttük, a kereszt szárán egy kisebb, kör alakú keretben egy ifjú - valószínűleg Imre herceg - mellképe látható.

Az átalakítás alkalmával a miseruha mellrészén egy széles sávot kivágtak, s az egykori négyzet és mandorla keretelésű jelenetekből csak apró részletek maradtak meg.

A palást bőséges feliratai egyrészt a figurák megnevezését, másrészt a keretekre hímzett latin hexameteres értelmező szövegeket tartalmazzák. A palást, illetőleg a miseruha ikonográfiai programja a középkor egyik legismertebb himnuszának, a Te Deum-nak az ábrázolása, sorra megjelenítve a himnuszban megnevezett angyali seregeket, prófétákat, apostolokat és szenteket.

Az átalakítás a XII-XIII. század fordulója körül történhetett, ekkor jöttek divatba ugyanis a vállról hosszan leomló, ujjatlan palástok. Ekkor kapta a gallért is, ami ugyancsak bizánci selyemre, aranyszállal hímzett árkádos, állatfigurás díszítésű - gazdagon felvarrt igazgyöngyökkel. Ez is, mint a palást maga, eredetileg egyházi öltözék része volt, s a XII. század második felében hímezték. Az első adat, amelyben a palást szerepel, egy III. András koronázásáról szóló feljegyzés, amely szerint "a király olyan öltözékben volt, amit már Szent István is viselt".