Baja a XVII. század végén mezővárosi rangra emelt település volt, a környék legjelentősebb helysége. Közvetlen vonzáskörébe azok a falvak tartoztak, amelyek a Duna-Kalocsa-Jánoshalma és a mai országhatár által behatárolt területen helyezkedtek el.

A honfoglalástól a középkoron át a magyar lakta vidék etnikai összetétele a török hódoltság alatt, majd az azt követő évszázadokban változott meg. Mindössze két falu, Érsekcsanád és Szeremle magyar lakossága őrizte meg (a Duna árterébe, a szigetekre húzodva) folytonosságát az újkorra.

A délszláv népek különböző csoportjai (szerbek, bunyevácok, sokacok) a törökök balkáni terjeszkedésének következtében tűntek fel vidékünkön.

A XVIII. században a felszabadító harcok és a Rákóczi-szabadságharc következtében a lélekszámában ismét megfogyatkozó bácskai vidék benépesülése tovább folytatódott. A korábbi időszakra jellemző önkéntes bevándorlást a földesurak és a kormány szervezett telepítései váltották fel. Ilyen módon kerültek németek a területre, majd 1945-1948 között szintén telepítés által került több száz székely és felvidéki magyar család Baja környékére.

A Baja környéki néprajzi csoportokat, s a falvak anyagi kultúráját bemutató kiállítás betekintést nyújt a hagyományos paraszti kultúrákban használt tárgyféleségek, a cigány famunkák, falusi szőttesek és textilmunkák, viseletek, fazekasáruk, festett asztalosbútorok, bajai ötvösmunkák, háziipari készítmények sokszínű világába.