"Az alkotás tartalmi értékeivel párosul művészi egyénisége, ami a mesterség klasszikus szabályainak tiszteletére épül. A kompozíciós rend, a képfogalmazás tisztasága, a gondolatot közvetítő kéz biztonsága és határozottsága - olyan erények, amelyek műveinek hitelét igazolják és megőrzik az elkövetkező idők számára is." - így ír Hárs Éva művészettörténész Mohács festőjéről.

Kolbe Mihály 1907. augusztus 9-én született Légrádon. Aba Novák Vilmos és Patkó Károly körében kezdett el képzőművészettel foglalkozni. 1925-1931 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Glatz Oszkár tanítványaként 1926-ban Olaszországban, 1931-ben Párizsban járt tanulmányúton, majd Mohácsra költözött. 1933-ban elnyerte a Szinyei Társaság Nemes Marcell utazási ösztöndíját, mellyel a következő évben három hónapos itáliai tanulmányutat tett.

Számos alkotás dicséri keze munkáját.1939-ben a mohácsi római katolikus temető ravatalozója számára, 1941-ben a Korona Szálló részére készített nagyméretű freskó ciklust. 1954-1957 között a mohácsi Fogadalmi Emléktemplom falait és szószékét mozaik kompozícióval díszítette. 1959-ben a pécsi Szülészeti Klinika előadótermének aulájában - az általa kimunkált cementspanyolozás eljárással - anyaságot szimbolizáló frízt alkotott.

1975-ben Mohács város díszpolgárává választották, majd 1979-ben elnyerte a Janus Pannonius művészeti díjat is.

1982-ben 90 műből álló gyűjteménye szerződés keretében Mohács város tulajdonába került. A kiállítás anyagát ebből a kollekcióból válogattuk. Kolbe Mihály az állandó kiállítás megnyitását még megérhette, de sajnos néhány hónapra rá, 1990 szeptemberében elhunyt. A 1997-ben bővített és átrendezett kiállításon 17 olajfestmény, 28 grafika és 3 cementspanyolozással készült mű állít emléket a művész munkásságának.

(Szöveg: Várkonyi György)