Fél százados művészi jubileumát ünnepli szülőfalujában Molnár József, az egykori Isaák-Fáy kúriában megnyílt állandó kiállításával. Nagyréde hűséges fiát nemcsak az itt töltött gyermek- és ifjúkora köti e vidékhez, de életművé kristályosodó piktúrájának egésze is. Igaz, életének ez a fél százada jobbára a fővárosban telt, szíve és művészete elválaszthatatlanul szülőföldjéé. A máig eleven rokoni-baráti szálakon túl a föld, s az azon munkálkodók iránti őszinte szeretet, s az itt élők emberi példája volt számára mindig az etikai mérce, s volt és maradt a legfontosabb, művészetét inspiráló, egyúttal befogadó közege is.

Molnár József 1922-ben született Nagyrédén. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte - Bernáth Aurél tanítványaként. Még főiskolás volt, amikor 1949-ben a Földosztás című munkája a Budapesti Világifjúsági Találkozón I. díjat nyert.

A negyvenes évek vége, az ötvenes évek eleje képzőművészetünk nehéz időszaka volt. Molnár Józsefnek - szerencsére - nem okozott problémát a tematikai elvárásoknak való megfelelés, hiszen olyan eseményeket festett meg könnyedén, amelyeknek gyermek- vagy ifjú korában részese volt. Nem kellett teherautóra rakott falujáróként "felfedeznie" a magyar falut, "vegyülni a néppel", hiszen onnan jött, közülük; pontosabban: szülőföldjével való kapcsolata igazán egy percre sem szakadt meg.

A hatvanas-hetvenes évek táján a művész addig oly színes és lágy festői világa egyre komorabb lett. A válságból való kilábalás elsősorban külföldi tanulmányútjainak köszönhető (1963. Párizsban,1975. Olaszország). Ettől kezdve ismét a régi bátorsággal merít a látvány adta lehetőségek bő forrásából, ismét mer impresszionistán könnyed lenni, természetesen színes, líraian elrévedő, és ha témája úgy hozza, konstruktív, vagy éppen felfokozot formákkal expresszív.

Pályája elején arcképeket és figurális kompozíciókat festett. Utóbb szívesen fest tájképeket, városképeket, valamint csendéleteket. Alkotásaiban az oldott festőiség mellett folklórra utaló megnyilvánulások és konstruktív törekvések egyaránt megfigyelhetők. A valóság, a humánum nyilvánul meg műveiben.

Alkotásait több alkalommal díjra érdemesítették. 1995-ben a Hatvani Galéria Arcok és Sorsok biennálén aranydiplomát kapott.

(Szöveg: Borbély László)