A kiállítás címe több értelmű. Petőfi Sándor nemcsak a "költő" szinonimája mindmáig a magyarul olvasók körében szerte a világon, hanem magyar költőt is személyében fogadott be először a világirodalom. Mindenképpen méltó és illő tehát, hogy állandó emlékkiállítása legyen a nevét viselő országos irodalmi múzeumban.

Mivel - páratlan módon - hazai kultusza már rövid életében megkezdődött, Petőfinek lenyűgözően gazdag irodalmi életműve mellett jelentős tárgyi hagyatéka van. A mostani kiállítás (erre építve) nem ideológiai alapozású, nem irodalomtörténeti igazságokat kíván szemléltetni vagy megvitatni, hanem eddig nem látott gazdagságban mutatja be a költő szellemi és tárgyi környezetét. Eredetiben szemléltetjük számos, itt őrzött relikviáját, valamennyi korabeli arcképét, életében megjelent összes kötetét. Bebarangolhatjuk vele a reformkori Magyarország tájait és az egykori Pest-Budát, polgárosodó irodalmi életével.

Körüljárhatjuk a Pilvax kávéház híres márványasztalát, bepillanthatunk Petőfi Sándor és Szendrey Júlia közös otthonába. Megismerkedhetünk Petőfi családjával, barátaival, olvasmányaival; részesei lehetünk 1848. március 15-e eseményeinek és a republikánus költő politikai vesszőfutásának. A szavait, költeményeit tettre váltó honvédtiszt eltűnhetett ugyan 1848. július 31-én a vesztes fehéregyházi ütközet utáni menekülés során, életművét azonban nem nyelte el az elmúlt másfél évszázad. Versei száznál több magyar kiadásban és több mint ötven idegen nyelven olvashatók. Erre emlékeztetnek a múzeum könyvgyűjteményének legszebb darabjai. A kiállítás három terméhez kapcsolódó negyedik helyiségben pedig azok a képzőművészeti alkotások láthatók, amelyek a romantika mítoszteremtő erejével idézik fel a költő halálát.