Az Esterházy család a XVII. században az ismeretlenségből emelkedett az ország leggazdagabb földbirtokosai közé. Gesztesi uradalmuk központja már ekkor Csákvár volt.

Az 1701-es összeírások szerint Csákvár a megye harmadik leggazdagabb faluja. Az Esterházyak pompás kerttel övezett kastélyt, templomot, rendházat építtettek. A család egészen 1944 végéig élt itt. Ez az évszázadokra nyúló időszak meghatározta Csákvár történetét, és ez indokolja, hogy a kiállításban egy szobát rendezzünk be a még fellelhető emlékekkel: kőfaragások, fényképek, térkép, dokumentumok vallanak az Esterházy család életéről.

A kiállítás néprajzi részében a csákvári fazekasság emlékeit szemlélhetjük meg. Csákvár a Dunántúl legnagyobb fazekas központja volt: a mesterség fénykorában, 1833-ban 193, 1900-ban 131 önálló mester forgatta műhelyében a fazekas korongot. A mesterség négy ágának (fazekasok, tálasok, korsósok, kályhások) szerszámait, készítményeit és a céhemlékeket mutatja be a kiállítás. A tűzálló agyagból készült, mázas, függőleges csíkokkal díszített fazekat a Kelet-Dunántúlon és a Duna-Tisza közén használták.

Népi bútorok, festett ládák, szekrények, asztal, sarokpad és konyhai eszközök is helyet kaptak a kiállításban.

A múzeum udvarán három méhlakás, az ún. Mayer-kaptárak állnak. E kaptártípust Mayer Károly (1837-1925) csákvári esperes szerkesztette. Ugyanitt XIX. századi mészkő és vörösmárvány sírkövek láthatók a régi csákvári temetőkből.