Madách Imre 1823. januárjában született Alsósztregován és ugyanitt halt meg 1864. októberében. Régi nemesi családból származott. Tanulmányait Vácott és Pesten végezte, majd 1840-ben visszatért szülőmegyéjébe, Nógrádba. Itt először aljegyző lett a reformpárti Sréter István alispán mellett. Mint a szabadelvű ellenzék egyik bátor hangú helyi szónoka hamarosan ismertté lett a megye politikai életében. 1844-től táblabíró, majd megyei főbiztos volt, de 1848-ban betegsége miatt lemondott állásáról.

1845-ben szerette meg és vette feleségül a bihari alispán anya nélkül felnőtt leányát, Fráter Erzsébetet. A csesztvei családi kastélyba visszavonulva hat boldog évet töltött feleségével. A szabadságharc bukása után egyévi börtönbüntetést szenvedett: mialatt fogságban volt, felesége - nem bizonyíthatóan - hűtlen lett hozzá. Madách elvált tőle, s gyermekeivel együtt anyjához költözött.

Fő művét, Az ember tragédiája című drámai költeményt 1859-60-ban írta.

A kiállításon látható végrendelet a költő halála előtti napon - 1864. október 4-én - készült, diktálása alapján, saját aláírásával hitelesítve. A családi irattárba került végrendelet 1908-ban unokájára, Madách Flórára maradt. Majd az ő Brazíliában élő leánya, Bezegh-Huszár Istvánné Lázár Flóra 1985-ben ezt a felbecsülhetetlen értékű iratot - a bemutatott egyéb dokumentumokkal együtt - a Palóc Múzeumnak adományozta.