A kiállítás a gyűjteményi anyagnak megfelelően két részre tagolódik: a kiállítási tér lejáratok felöli részébe kerültek az építészeti emlékek; a rendkívül gazdag sírkőgyűjtemény zömmel Budáról, de az ország más területeiről is származó darabjai a középkori sírkövek főbb típusait, formai jegyeik alakulását mutatják be a különböző stíluskorszakokban.

Múzeológia-történeti tekintetben jelentős a kiállítás elején szereplő, az 1870-es években készült vajdahunyadi kaputimpanon másolat. Az építészeti emlékek között külön ki kell emelni, mint tudománytörténetileg fontos darabot, Henszlmann Imrének a székesfehérvári királyi bazilikában végzett első, 1862-es ásatásán talált pillérfő töredéket. Az esztergomi érseki székesegyházból származó falpillérfő a magyar művészettörténeti kutatás és műemlékvédelem másik, nagy időszakára emlékeztet, az 1938-as Szent István évfordulóhoz kapcsolódó műemlékhelyreállításokra.

Rendkívül örvendetes a Györgyi Bodó Miklós prépost címerével díszített teljes kaputimpanon bemutatása. Két töredékének összetartozását és székesfehérvári származását az 1970-es évek derekán ismerte fel a kutatás. Eddig azonban csak rajzon történő együttes szerepeltetésükre volt lehetőség, miután a múzeum gyűjteményének hányatott sorsából fakadóan a faragvány egyik fele a Nemzeti Galériába került, másik fele pedig a Nemzeti Múzeum gyűjteményében várta az azonosítást.

Fokozott érdeklődésre tarthatnak számot az évszámos darabok, köztük két török építési felirat, amelyek a budai és a székesfehérvári várfalak erődítési munkálatainak állítottak emléket.

A múzeum sírkőgyűjteményéből válogató kiállítás a XIII. századtól a XVII. század végéig tartó időszakot öleli át. A kiállítási egység elején szereplő, a XIII. század elejéről származó vörös márvány sírkő a legrégebben a Nemzeti Múzeumba került kőemlékek egyike. Egyszerű kivitelű felirata egy, a középkorban Európa-szerte elterjedt sírvers korai változata (... vagyok, ami leszel, ami vagy, voltam magam is, kérlek, imádkozz értem).

Sírkövet a társadalom tehetősebb rétegei állíttattak, ennek ellenére széles és változatos az a kör, amely a sírkövek világán keresztül elevenedik meg a látogató előtt. A vidéki nemes sírkövétől Szilágyi Erzsébet munkácsi várnagyának síremlékén keresztül Frangepán János horvát bán sírkőtöredékéig terjed a nemesi-főúri kövek köre. A Szakolcáról származó, páncélos alakkal díszített kő a magyar késő középkori síremlékszobrászat jellegzetes fajtáját, a vitézi sírkő típusát jeleníti meg a kiállításban.