A magyar halászat múltja népünk eredetéig, az őshazáig nyúlik vissza. Számos régészeti emlék, nyelvészeti és összehasonlító néprajzi kutatás bizonyítja, hogy a legősibb halászati eszközök és módszerek még a finnugor őshazából valók. Fennmaradásukban és az új hazában való alkalmazkodásukban elsődleges szerepet játszott, hogy ezek a halászati eszközök és módszerek az itteni viszonyok között is beváltak.

A halászati tevékenységhez szervesen kapcsolódó halkereskedelem művelői hazánkban a halárusok voltak. A XV. és XVI. sz. halárusai közül egyesek csak keszegféléket, mások egyéb friss halat árusíthattak. Vizát és tokféléket - királyi pátens alapján - csak a mészárosok, és hentesek céhe árusíthatott. A halkereskedők bárkáikkal az alsó Duna szakaszait is felkeresték. Egy-egy ilyen bárkában olykor 100 q ponty is érkezett - lovak által parton vontatva, egészen Óbudáig. Később az ország vasúti hálózatának megépítése a halkereskedelemben is új korszakot nyitott.

Önálló érdekvédelmi szervezeteket, halászcéheket a főhivatású halászok a XVI. sz. elején hozhattak először létre. Halas vizeink védelmét és a piaci halárusítás monopol helyzetét kívánták szervezetükkel a maguk számára biztosítani. A céhet artikulusai szabályozták - a mesterségbeli magatartás, a tudás szintje, a halászat, a bérlet, a halárusítás és halkereskedelem kérdésében. A céhek - köztük a halászoké is - 1872-ben megszűntek.

Folyóvizeink és természetes állóvizeink múltbeli halászatát a kiállításban önálló egység mutatja be. Ismereteket szerezhetünk a Dunáról, melynek partjain megtelepült falvak nagy részét zömmel halászok lakták. A Dunán és Duna-mentén a magyarság zavartalanul folytatta ősi mesterségét, a halászatot. Legértékesebb hala évszázadokon át a viza volt. Kifogása a halászoknak komoly jövedelmet biztosított. Négyféle módon halásztak rá: szigonnyal, horoggal, kerítőhálóval - de leginkább vizafogó cége segítségével. Másik jelentős halászhelyünk a Tisza. Értékes halfaunája a múltban bőséges fogást biztosított. Természetes állóvizeink közül a Balaton és a Velencei-tó halászatával ismerkedhet meg a látogató.

A természetes vizek meghatározó szerepét, a halászat jelentőségét és a természetvédelem kapcsolatát, érdekeinek találkozását a "Természetes vizek és környezetvédelem" című tárló szemlélteti. A Kárpát-medencében élő mintegy 80 halfaj természetes környezetét imitáló diorámában kerül bemutatásra, külön jelölve az őshonos, betelepített és védett halakat.

Szabó László muzeológus