Dienes Valéria (szül. Geiger Valéria) 1879. május 25-én, Szekszárdon született. Anyja, Benczelits Erzsébet tanítónő. Apja, Geiger Gyula liberális szellemű ember: ügyvéd és lapszerkesztő. Benczelitsék rokonságban voltak Babits Mihály családjával. Gyermekként Valéria gyakran találkozott a nála fiatalabb Babitscsal a Séd patak partján levő házban.

Geiger Valéria 1901-ben az első öt magyar nő között iratkozhatott be a budapesti Pázmány Péter Tudományegytemre. Matematika-fizika szakot végzett, közben a Zeneakadémia, zongoratanszakára is járt. Egytemi évei alatt ismerkedett meg a matematikus Dienes Pállal, későbbi férjével. 1905-ben együtt doktoráltak: Geiger Valéria filozófiából, matematikából és esztétikából. Házasságkötésük után, a Dienes Valéria nevet használta.

Dienes Valéria 1908/1909-es tanévben a francia fővárosban, a Sorbonne-on tanult. 1908-12 között Párizsban a filozófus Henri Bergson előadásait hallgatta, melyek egész életre szóló élményt, eszmei útmutatást adtak számára. A mozdulatművészet - Isadora Duncan modern tánca - már ez első látásra nagy hatással volt rá. Beiratkozott Raymond Duncan görög tornatanfolyamára, majd három hónap tanulás után Dienes Valéria mozdulatművészeti iskolát nyitott, amelynek előadása 1917-ben tulajdonképpen a magyarországi szabad tánc első színpadi megjelenése volt. Dienes Valéria orkesztikai műsorának nemcsak a mozdulatanyaga volt modern, hanem a mozgással összhangban levő szöveg dallam is. Ady és Babits verseire is tervezett koreográfiát, s 1917-ben már Bartók-zenére is táncoltak tanítványai. Ezek alatt az évek alatt tovább erősödött a Babitscsal kötött gyerekkori barátsága.

1928-ban megalapította a Mozdulatkultúra Egyesületet. Első mozdulatdrámája - "Hajnalvárás" címmel - 1925-ben került színpadra, amelyet 1926-ban a "Nyolc Boldogság" c. bibliai parabolajáték, majd 1930-ban a "Szent Imre Misztérium" történelmi dráma követett. Gyermekeknek alkotott verses szövegű mesejátékai mellett (pl. "Csipkerózsa, "Hamupipőke") több száz szereplőt mozgató alkotásai közül kiemelkednek történelmi mozdulatdrámái, mint pl. "A gyermek útja" (1935), vagy a "Patrona Hungariae" (1938).

A húszas években Dienes Valéria visszatért fiatalkori hitéhez. Az első indításokat Henri Bergsontól kapta, aki a század elején megtörte a pozitivista-materialista szemléletet. Prohászka Ottokár fehérvári püspökkel kialakult szellemi és lelki kapcsolata vezette el Dienes Valériát a modern katolicizmushoz. A polihisztor Dienes Valéria önmagáról így vall: "...énbelőlem négy rapszódia kerekedett az élet folyamán. Mert négy szerelmem volt: a zene, a matematika, a filozófia és az orkesztika. Mind a négy révén valami többletet kerestem a világból..."

A mindig újat kereső, a teljességet kutató filozófus asszony kilencvenkilenc éves korában, 1978. június 8-án búcsúzott el örökre a szerelmeitől.