A Kárpát-medencében már 40-50000 évvel ezelőtt is tudatosan termelték ki a jól hasadó kovaféleségeket. A neolitikum legjelentősebb kovabányászattal kapcsolatos leletanyagai a sümegi Mogyorósdombról, a miskolci Avasról és a tatai Kálváriadombról kerültek elő.

A bronzkor fejlett fémfeldolgozásáról tanúskodnak a Velem Szent Viden végzett ásatások leletei: öntőlepény, lándzsahegyek, tokos balta.

A Római Birodalom Erdélyben (Dacia), a Kr. e. 107-től nemesércbányákat műveltetett. Az aranytermelés igazgatási központja Zalatna /Ampelum/, míg a termelési központja Verespatak /Alburnus Maior/ volt.

A magyar királyság nemesfém bányászata a 16. századig meghatározó jelentőségű volt Európa gazdálkodásában. Az első betelepülő bányászok Gizella királyné kíséretével érkeztek. A tatárjárás utáni újjáépítéshez is elsősorban német nyelvű bányászokat telepítettek le, és az általuk lakott bányatelepeket IV. Béla emelte bányavárosi rangra.

A koraközépkorban jelentős volt sóbányászatunk, melynek bevétele a királyi jövedelmek kb. 10%-át tette ki.

Károly Róbert nevéhez fűződik az első országos hatályú bányajogi dekrétum. Mátyás 1486-ban megerősítette a bányavárosok kiváltságait, és elengedte a kincstár részére fizetendő adót.

Az alsó-magyarországi bányavárosok szövetsége 1380-tól működött, a felső-magyarországi bányavárosoké 1487. decemberétől. Gazdálkodásuk egyik jellegzetessége a bányapénz volt, amely egy-egy bányaváros olyan fizetőeszköze volt, amelyet csak ott fogadtak el.

Erdélyben az aranybányászat központja 1301-től 1550-ig az Erdélyi Érchegység volt, azok a területek, ahol már a római birodalom alatt is bányásztak. A helyi bányászat legjelentősebb ága azonban a kősó kitermelése volt.

A 18. század a magyar ércbányászat újabb virágkora volt, amikor a bányák már igazi nagyüzemként működtek. Selmecbányán évente 35-40000 kg volt a kincstári ezüstbányászat termelése. A jövő bányászatát a 19. század elején az eddig kis jelentőségű vasércbányászat és a kőszénbányászat reprezentálták, amelyek a termelt értékek tekintetében a század közepére már megelőzték a nemes- és színesérctermelést. Az első szénbányánk, a Sopron melletti Brennbergbányán nyílt.

A 20. századi magyar bányászat modern nagyiparként van jelen gazdaságtörténetünkben, annak ellenére, hogy a trianoni döntés végleg megváltoztatta a magyar bányászat belső szerkezetét. A legjelentősebb vállalkozások a kőszénbányászathoz kapcsolódtak.

A magyar bányászatot a politika a II. világháborút követő évtizedek egyik szimbolikus erejű iparágává változtatta. Az iparág eredményei és találmányai a magyar bányászat 20. századi utolsó nagy periódusát fémjelzik. 1990-től bányászatunk gyökeresen megváltozott, a mélyművelésű szénbányák nagy része bezárt, így a legismertebb szénbányánk a Mátrai Erőmű működtetéséhez szükséges lignitet termelő visontai külfejtés lett.