A Mosoni-síkságon az emberi civilizáció mintegy 8-9 ezer évvel ezelőtt jelent meg. A múzeum egyik alapítója, Sőtér Ágost jelentős ásatásokat folytatott már a XIX. század végén. Őskori emlékeink között kiemelkedő egy ma is megszólaltatható agyagkürt. A keltákhoz köthetők az első korongolt edények, a vas szélesebb körű elterjedése és az első pénzek megjelenése is, melyekből szintén bemutatásra került néhány lelet.

Időszámításunk kezdetétől Pannonia provincia részeként a Római Birodalomhoz tartozott e vidék. Három nagyobb katonai tábor emelkedett itt (Oroszvárnál, Mosonmagyaróvárnál, Lébénynél), amelyek a birodalom megerősített határvonalát (limes) képezték. Látványos leletanyag került gyűjteményünkbe népvándorlás kori és késő avar temetők ásatásaiból, a X-XI. századi temetők pedig már a pogány kori magyarság szokásait és viseletét reprezentálják. A kora középkorban a mosoni ispáni vár jelentős gazdasági és katonai szerepet látott el, melyet a XIII. században lassan átvett az óvári vár. A vár mellett kialakult település 1354-ben kapott széles körű kiváltságokat Erzsébet királynétól. Városunkon is mély nyomot hagytak az ország életét jelentősen befolyásoló történelmi események. A török háborúk korát a magyaróvári végvár makettje, az 1848-as szabadságharc győztes mosoni csatáját pedig korabeli ereklyék idézik meg; de láthatóak az 1956-os forradalom idején eldördült sortűz megrendítő relikviái is. Moson és Magyaróvár egykori életén túl a látogatók megismerkedhetnek a környékbeli települések önkormányzatiságának emlékeivel is, s megtekinthető egy büntetőeszközül használt kaloda is.

Míg a céhek míves tárgyai, az egykori műhelyek szerszámai a régió kézműiparának fejlettségéről árulkodnak, addig a hengerszék a XIX. század második felében megindult iparosodás szimbóluma. A város azonban egyben kulturális központként is működött. Nagy múltú iskoláinak (Piarista Gimnázium – 1739, Gazdasági Akadémia – 1818) tanárai a Múzeum alapításában (1882) is meghatározó szerepet játszottak. A helyi nyomdászat is nagy múltra tekint vissza: Huszár Gál 1558-ban, Czéh Sándor 1836-ban alapított itt nyomdát. A XIX-XX. századi polgári világ, a „boldog békeidők” hangulatát idézik a pezsgő társasági élet és a mindennapok kellékei, a báli legyezőtől a velocipédig.

A néprajzi terem bepillantást nyújt a XIX. század végének, XX. század elejének paraszti lakáskultúrájába. Enteriőrszerűen látható a parasztház két helyisége: a raktározásra, esetenként hálóhelyül szolgáló kamra és a tisztaszoba. A kamrával ellentétben a tisztaszobát kizárólag ünnepi alkalmakon használta a család, amit az asztal karácsonyi hagyományoknak megfelelő berendezése illusztrál. A megye három legjelentősebb nemzetisége, a magyar, a német és a horvát népcsoport viselete egy-egy hagyományos élethelyzethez kapcsolódva jelenik meg (templom, illetve temető látogatása, népszokás gyakorlása).