A Mecsek-hegységben, illetve Pécsett a feketekőszén bányászat a 18. 19. század fordulóján kezdődött. Szén előfordulására utaló dokumentumok 1701-től ismertek. Mária Terézia királynő felhívására 1769-ben érkezett először a pécsi szénről jelentés a bécsi Udvari Kamarához. A vasasi szénmezőn, a Lámpás völgyben 1782-ben kezdődött az iparszerű mecseki szénbányászat. A kezdeti idő tőkeszegény vállalkozásait követően 1852-től számítható a korszerű bányászat a pécsi szénmedencében.

Ekkor kezdte meg az 1945-ig tartó szénbányászati működését az Első cs. kir. szab. Duna Gőzhajózási Társaság (DGT). A 20. század fordulójára kiépítette, vásárlással és bérlettel szerzett birtokai "bánya-birodalmát". A DGT a 20. század első felében meghatározó gazdasági tényező volt Pécs, de főleg az alkalmazottai életében.

1945 után, az állami szénbányászat korszakában a termelés növelésén, a műszaki-technológiai színvonal folyamatos emelésén túl a komlói bányászat fejlesztése kiemelkedő vállalkozás volt. A gazdasági változások1991-ben a Mecseki Szénbányák vállalkozás felszámolásához vezetett. A Komló és a Külfejtés Bányaüzemben a széntermelés a Pécsi Hőerőmű Rt. keretébe még a 2000-es évek elejéig folytatódott.

A pécsi Bányakapitányság épületében a felújított kiállítás a közel 250 éves szénbányászat eseményeit fogja át, utalva az uránérc bányászatára is. A szénbányászat földtani környezetét a fogadótér megkövesedett fatörzs maradványa, az ősgyík lábnyomait megőrző szenes-palás kőzetminta, majd a fő terem elején látható mammut csont (lapocka) továbbá a szén és egyéb kőzetminták érzékeltetik. Folytatásként a szénbányászat első időszakának bányászati eszközei, bányamérési műszerei tanulmányozhatók, a DGT patinás jelvényével egyetemben.

A metánveszélyes mecseki bányászatban fontos szerepe volt, már a 19. század utolsó negyedétől a bányamentésnek és a sújtólégbiztos személyi világításnak. A modern energiák (villamos, sűrített levegő) alkalmazása segítette a termelési eredmények folyamatos javítását, melyeknek az 1950-es évek elején politikai jelentősége volt. Az 50-es és 60-as évekre jellemző bányászati filmanyag a kiállításon elhelyezett TV képernyőjén megtekinthető. A DGT támogatta dolgozóit, szervezte életük folyását a "bölcsőtől a koporsóig". Támogatta kulturális, sport és hagyományápoló tevékenységüket, amelyet a szép kivitelű sporttrófeák, a Szt. Borbála szobor (Zsolnai porcelán), a bányász egyenruhák is bizonyítanak.

A könyvtárterembe lépve jobbról az 1866-ban avatott DGT-s Szt. Borbála zászló látható. A könyvtár történeti értékű könyv-, folyóirat- és iratanyaga a helyszínen megtekinthető. A kiállítást a Zydai Brenner Nándor: Bányászok című festmény zárja.